Energiák

Elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen nem olyan nagy misztika az, hogy minden energiaátadás, amit csak csinálunk. Elvégre amikor éppen rossz a kedvem, mert rövid volt a magyarországi hétvége, akkor még a szemkontaktust is kerülöm, mert ha az megvan, akkor én rögtön hatni akarok, az meg energiába kerül. Úgy működöm mostanság, mint egy finom műszer, pontosan tudom, mennyire van tele a tank és milyen messzire jutok még el belőle. És vissza tudom fogni magam.

Ha meg még beszélek is, az meg aztán főképp. Ebből sejthető, hogy nekem egyfajta szakmai ártalom, hogy egész nap valaki másnak az energiáját (agyhullámait, akármijét) fogadom be, forgatom át és adok helyette másoknak másmilyet. Nem csoda, hogy estére kótyagos vagyok, mert semmi nem maradt belőlem. És hogy nem is tudom mindig eldönteni, hogy az a rosszabb, amikor nem értek meg eleget, és nem jön be elég info, és mégis ki kell adni valamit, vagy pedig az, amikor értek mindent, csak olyan gyorsan mondják, hogy képtelen vagyok mindent átadni. 

Persze lehet ezt az egészet sokkal egyszerűbb dolgokkal is magyarázni, például memóriával, kapacitással, fáradtsággal... de nekem most ilyen önkényes kedvem van. 

És nagyon halkan azt is megjegyzem, hogy talán nem volt akkora melléfogás Samtelen részéről a szagelszívó, amit nem tudom, hogy direkt nekem szánt vagy csak pont egy napon születtem valakivel, akit utál, de tulajdonképpen tényleg ez a munkám.

Arra lennék még kíváncsi, hogy ezen kívül mit tudok majd csinálni, ha ebből már elegem van. Milyen hasonló szakma van még?

Ja, ezeket a képeket ma csináltam a repülőn, kivételesen nem csak a felhők fölött sütött a nap.