Beküldte Raya deBonel -
Azzal indítottam, hogy összeütöttem egy narancsból, illetve fahéjból álló reggelit bodzás fehér teával, mindezt a számítógép köré rendeztem, és villával ettem (homo habilis!). Közben olvasgattam a leveleimet. Köztük figyelt egy felkérés a BME-s képzésvezetőtől, miszerint legyek szíves a Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciáján (aka Jeromos-napi találkozások) előadást tartani a szakdolgozatom témáját képező SmartPenből. Hirtelen azt se tudtam, melyik szőnyeg alá bújjak a megtiszteltetéstől, ez ugyanis egy elég komoly rendezvény több tízezer forintos belépővel (én hallgatóként egyszer voltam, ingyen), és fordítóirodák vezetői meg nálam sokkal de sokkal tapasztaltabb fordítók és tolmácsok szoktak részt venni rajta (árgus ismerősvadászás révén felfedeztem a szinkrondramaturg tanfolyam egyik tanárát például). Előttük beszélni nem csak azt jelenti, hogy iszonyat sokat kell majd próbálnom, hanem azt is, hogy bizony valami olyasmi lettem a szakmámban, hogy tudok már valamit, amit érdemes meghallgatni. Sose gondoltam, hogy ez is eljön még... Persze erős a gyanúm, hogy igazából szeretnének mutogatni engem, mint "csúcsproduktumot" (Liberty mondta így). Meghálálom: képes leszek Brüsszelből hazarepülni, még szerződést is hajlandó vagyok lemondani ezért, csak fohászkodom, hogy ne essen egybe egyik külföldi mensás eseménnyel sem, mert azokat nem adnám semmiért (a külügyi referensi poszt még mindig a legdrágább kincsem ;) Tényleg, tudtátok, hogy a mutató- és a középső ujjat együtt úgy hívják, hogy peace fingers? Csak úgy eszembe jutott).
Aztán volt egy közepesen unalmas külkapcsolatok ülés az EGSZB-ben, kicsit elnyújtották, úgyhogy mégse póréhagyma-krémlevest főztem, hanem inkább zöldségcurryt ettem összeválogatott salátákkal (ki gondolta volna, hogy a szójacsíra ilyen finom, vagy hogy az egészen finomra reszelt zellernek határozott kókuszzamata van?). Ezután eszembe jutott, hogy még pont van egy órám, amit kellemesen kitölthetnék azzal, ha elcaplatnék a Frey Willébe (BKV-val az egész már nem annyira poén, mert egyrészt nincs kicentizve, másrészt otthon hagytam a bérletemet). Felhívtak ugyanis, hogy a vártnál sokkal hamarabb megjött a gyűrűm Bécsből. Az meg a hab volt a tortán, hogy a kifutó kollekció miatt 30% engedményt adtak. Mondjuk ezt is csak akkor mondták meg, mikor már be volt csomagolva és konkrétan dugtam be a kártyámat a leolvasóba, mindenesetre kellemesen alacsony összeget húztak le ahhoz képest, amire számítottam. És hát persze gyönyörű darab.
Nagy feeling volt Brüsszel legelőkelőbb shopping-sugárútján végigvonulni az apró, márkázott zacskóval.
Munka után végre sikerült lett kollégámmal, Artával összefutni (azt is csak azért, mert ugyanazon az ülésen voltunk és nem tudott meglógni), és beültünk egy teára/sörre. Kihúztam belőle bizonyos kínos részleteket a maastrichti karnevállal kapcsolatban (hogy van az, hogy mi két nappal a karnevál kezdete előtt megyünk és a hivatalos első napon jövünk vissza? végülis miért tekint mindenki a párjaként arra a svéd srácra, akivel nem emlékszik, hogy bármit is csinált volna tavaly?), és megbeszéltük, hogy ciki-e kibeszélni a másik kabinban valakit, aki mindig rosszul kapja el a számokat, majd megtudni, hogy az illető vak. Ezek után ipari mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt halmoztam fel, és betermeltem egy adag almát, betegesen sokféle csonthéjassal. Főztem egy kannányit aktuális kedvenc teámból (Izmir), és letelepedtem a gép elé. Kedveseim lassacskán jelentek meg, addig is foglaltam szobát a jövő heti bírósági melóra.
Gonosz kis pocok vagyok: eleve úgy állítottam be a booking.comon a keresőt, hogy csak a drágább hoteleket mutassa. Végül egy olyat foglaltam le, ahol a superior egyágyas szoba (amiben egyágyas mivolta ellenére extra méretű dupla ágy van) pontosan egy euróval marad el a napi maximumtól. És megbízható forrásból tudom, hogy itt meg lehet beszélni, hogy a számlán ne legyen rajta, hogy van az árban reggeli (ugyanis akkor azt levonják, nem tudom, mit gondolnak, hogy a tolmácsok éhgyomorra dolgoznak?). Bár az egészet hónapok múlva fogják csak visszatéríteni, azért megvan annak a kellemes izgalma, hogy egyszer csak megmagyarázhatatlanul pénz fog teremni a számlámon.
Ja és megtudtam, hogy nem csak fodrász, kozmetikus és masszőr van itt magyarból, hanem taxis is, és a szokásos tarifa töredékéért kivisznek Charleroi-ra reggel 4-kor, úgyhogy ez is megoldva. És a szabadegyetemre is rárepültek a kedves mensások, mint gyöngytyúk a haddnemondjam mi a langyos haddnemondjammire. Most tényleg elégedett vagyok az élettel.