Rapport

Ma rendkívül gyümölcsöző megbeszélést folytattam a főnökömmel, a dán főnökömmel. Nem sokáig lesz az - mármint a főnököm, dánnak dán marad, sőt, most lesz csak az igazán. Eredetileg pofavizitnek indult, de aztán eszembe jutott egy csomó kérdés, például ez a bánatos értékelési rendszer. Nem azzal van bajom, hogy a velem egy kabinban ülő staffok teljesen szubjektív benyomások alapján véleményt nyilvánítanak rólam, hanem hogy még egyik sem tette meg. Kiderült, hogy azért nem, mert még pelyhes vagyok, majd jövőre indulnak be a jelentések (akkor minek strapálom magam... ;) ). Ennek köszönhetően jelenleg a meglehetősen szánalmas 1-es pontszámom remélhetőleg szépen fel fog kúszni - megint csak a főnök szubjektív ítéletének köszönhetően. 

El nem tudom képzelni, hogy tudja az egyik tolmács reálisan megítélni a másikat. Mert az még oké, én is érzem néha, hogy a másik jobb nálam. Na de hogy ez mitől van: tényleg jobb, esetleg csak jó napja van, vagy ez pont az erősebbik nyelve, netán nem is jó, csak meggyőző, én meg nem tudok mondjuk németül és elhiszem neki? És a "jó" hogy aránylik a "rutinos"-hoz? Én csak azt tudom, hogy ha én már 10 éve dolgoznék és jönne egy újonc, legfeljebb azt tudnám megmondani róla, hogy igyekszik-e vagy nem, meg hogy őstehetség-e vagy nem. Ezekből az egyik nem az ő érdeme, a másik meg önmagában kevés a jó teljesítményhez. Na de azért fizetik a kabinfőnököt, hogy ezt megoldja. 

Mindenesetre egyelőre azon mérem le a sikereimet, hogy hova osztanak be. Most Strasbourgban még nem kaptam plenárist, és egyébként is nagyon lightos beosztásom volt. Viszont jövő péntekre kaptam minisztertanácsi ülést a nagyteremben, 23 nyelvvel, az azért már valami. És jólesik, amikor az egyik kolléga, aki egyszer már dolgozott velem, úgy reagál a másik kolléga rezzenéstelen arca mögött felbukkanó gondolatokra, amikor az megtudja, hogy most végeztem és ez a harmadik hetem Brüsszelben, hogy "tudnád, milyen ügyes!"

Visszatérve a főnöki rapportra, megérdeklődtem még, hogy milyen nyelvet lenne érdemes elkezdenem, erre közölte, hogy az angol B-t. Na jó kérem, de azt hogyan? Olyan nyelvtanfolyam nincsen. Vagyis van, de szigorúan egyszemélyes. És freelance-eknek nem jár. Sebaj, azért majd megpróbálok valahogy beférkőzni. Érdekelt az is, hogy vajon az aktuális események befolyásolják-e a tolmácsolási igényeket, például kell-e most sokkal több görög meg olasz? A válasz: nem, ezeket a tárgyalásokat angolul, tolmácsok nélkül oldják meg. No comment...

Szóval mostantól legális mentségem van arra, hogy annyit olvasok angolul, amennyit csak bírok. Egyébként a vizsgaidőpontot kérhetem két év vagy két nap múlvára is, attól függően, hogy nekem mi fekszik jobban: az, ha reggel 9:00 és 9:45 között lezavarjuk, és 10-re mindenki beér az ülésre, vagy ha belém ivódik a dátum, és minden nap azzal kelek, azzal fekszem. Asszem, én az előbbi csoportba tartozom.