Húsvét-sziget

Vagyis kösz, Húsvét-sziget. Az elmúlt két napban nagyrészt gyalogoltam és kőszobrokat fényképeztem. A fénypont ugyanakkor az volt, hogy a sziget mennyire kicsi. A kedves Con Cón-i házaspárral, akik kábé lányukká fogadtak, összesen négyszer futottam össze. Az utolsó naplementét a bungalójuk előtt töltöttük a füvön, bor, sajt és családi fényképek társaságában.

A reggel mindjárt azzal indult, hogy beigazolódott egy állandó félelmem: elfelejtettek értem jönni az egész napos túra kapcsán. Igaz, rögtön küldtek egy kisbuszt, ami az amúgy két fős csoport után szállított, de innentől legalább jogosan kérem a recepcióst, hogy szóljon oda még egyszer az érdekemben.

Megnéztük azt, amit a Húsvét-szigeten mindenki megnéz: kőfaragolda, ilyen moai, amolyan moai, tengerpartos moai.