Beküldte Raya deBonel -
A reggel mindjárt azzal indult, hogy beigazolódott egy állandó félelmem: elfelejtettek értem jönni az egész napos túra kapcsán. Igaz, rögtön küldtek egy kisbuszt, ami az amúgy két fős csoport után szállított, de innentől legalább jogosan kérem a recepcióst, hogy szóljon oda még egyszer az érdekemben.
Megnéztük azt, amit a Húsvét-szigeten mindenki megnéz: kőfaragolda, ilyen moai, amolyan moai, tengerpartos moai.
Ez egy úgynevezett jéghegy-moai, lefelé sokkal nagyobb. Thor Heyerdahl ezt ásta ki, majd temette vissza. Ezen a napon volt, hogy nem bírtam felfogni ésszel, hogy gimiben a Kon-Tikiről írtam házidolgozatot (nem véletlenül, persze), de akkor még legvadabb álom szintjén se fordult meg a fejemben, hogy egyszer tényleg elmegyek én is, és pont ott fogok állni, és pont azt fogom látni, amit ők.
Szóval ezeket az aranyos kőpasikat 700/1400 (ezt nem tudni pontosan) és 1700 között faragták, mindet itt, a Rano Kau-hegynél. Egy darabból vannak, és fekve vágták ki őket, aztán lecsúsztatták a hegyoldalon, és máig nem tisztázott módszerekkel elgörgették őket a rendeltetési helyükre. Ez veszélyes és káromkodásokkal sűrűn tarkított művelet volt, ezért fejdíszt és szemeket csak azok a szobrok kaptak, amelyek biztonságban megérkeztek. Amúgy semmi misztikus jelentőségük nincs, azt voltak hivatottak jelezni, hogy egy elhunyt lakos még holtában is mekkora spíler. Ennek megfelelően a moaik egyre nagyobbak lettek, az elején 1 méteresek, a végén meg már 10 méteresek voltak.
1700 után aztán abbahagyták az egészet, és törzsi háborúkba bocsátkoztak, aminek az lett a vége, hogy az összes szobrot ledöntötték.
Ha nem jöttek volna a japánok segíteni, akkor mindegyik így nézne ki. Aztán azt melyik turista nézné meg?
Ez a legnagyobb platform, az Ahu Tongariki egy része, ahol még egy pukaót is a fejére biggyesztettek az egyiknek.
Estére pedig egy kultúrestre neveztem be, amiről a legtöbben áradoznak a Tripadvisoron, az egy-két ember meg pont arra panaszkodik, hogy nem mentek érte. Rossz napja mindenkinek lehet, és ez a család nagyon is emberi. Azzal indul, hogy mindenki arcára kacskaringókat festenek, aztán ünnepélyesen kiássák a kaját a föld alól, ahol elkészült (igen, a desszert is).
Utána közös evés előtti ima, majd svédasztal, a végén pedig táncműsor. Megtanultunk pár szót rapa nuiul (ez most úgy néz ki, mintha románul lenne), például a fehérbor "tea tea".
A vacsorán a közelemben ült egy argentin lány, akinek szintén kedve volt továbbmenni, így előbb egy karaokebárban kötöttünk ki (a chileiek imádják), aztán a sziget egyetlen diszkójában.
Na de ezt a helyet akár a Schimán is megénekelhetné. A bejáratnál fel akart minket kérni egy ránézésre nagyon ittas kapucnis, aki azt állította, hogy Agostónak hívják (most, hogy belegondolok, ezt később sem cáfolta). Figyelmen kívül hagytuk és bemasíroztunk. Nem az, hogy Star Wars-kocsma, hanem olyan volt, mint egy kamionosok és k.rvák buli, vagy inkább mint egy női és férfi kamionosok buli, csak itt mindenki komolyan gondolta. Egyáltalán nem éreztem oda nem illőnek a Balaton-átúszásos pólómat. Először leszólított angolul egy Irigy Hónaljmirigy-tagra gyanúsan hasonlító fickó, majd egy baseballsapkás, nyaktetovált, kockás inges kért fel táncolni. Muzikális egy nép: az úgynevezett lötyögős zenékre is van koreográfia, "pastel" néven. Öt perc múlva megpillantottam partneremet, majd rájöttem, hogy egy másik baseballsapkás, nyaktetovált kockás ingest látok.
Mindeközben egy szintetizátoron pöntyögőtt valaki, hamisítatlan latin lakodalmas stílusban. Megtalált minket a kapucnis részeg az előző viccből (mondom én, Schimán), meg a haverja, aki a változatosság kedvéért a Vészre hasonlított, csak szakálla volt, egyébként susogóst viselt, és egy pólót kötött a fejére. A márkajelzés fejjel lefelé volt. Ők mondták, hogy mindjárt jön a zenekar. Milyen zenekar? A Tao'a, felelték. Azok, az istenadták, rapa nui nyelven énekeltek dallamos rockzenét. A kapucnis elismerő pillantásokat vetett a lábtechnikámra, nem igazán tudhatja, hogy nekem már rég egy fesztiválon lenne a helyem. A bolonddal valami dürgésszerű táncot folytattunk (ami Rapa Nuin történik, Rapa Nuin is marad), aztán argentinám elfáradt. Addig is jó volt a bolonddal cukkolni, hogy mi a németeknek szurkolunk.