Ámerika

Azon elmélkedtem az időeltolódás révén nyert egy órában, útban London felé, hogy ha hirtelen megváltozik valakinek az életkora "papíron", akkor mennyiben fogja másként érezni magát, netán a szervezete is igazodik ahhoz, amit az agyával tud? Arról nem is beszélve, hogy ha eleget röpköd az ember nyugat felé, akkor sose veszíti el azt a pár órát, ami miatt én is már 16:40-kor betehetem a lábacskámat New Yorkba.

Jól felszerelkezve mentem ma a kabinba. Vittem a legkisebb olaszkönyvemet, a két kis füzetemet (a reggeli rádióhallgatás közben olyanokkal gazdagodtam, mint a mull over an idea, pump price és bring me up short), na és persze Micikét.

Láttam ma egy Facebook-bejegyzést: Az utazás az egyetlen dolog, ami pénzbe kerül, mégis gazdagabbá tesz. És valahogy így is vagyok vele: úgy döntöttem, ha már elmegyek Balira és szeptember 28-án kénytelen vagyok hazamenni, akkor beáldozok még néhány munkanapot, hogy ne 3 nap alatt kelljen megnéznem az egész szigetet. Most úgy tűnik, hogy 14-én indulok.

Fejlemények a LEAP-programmal kapcsolatban! A bizottság vezetője ma megírta nekünk, hogy 30-áig adtak haladékot az indonéz Mensának, ha addig nem tűzik ki Bali időpontját, akkor augusztusban megyünk Stockholmba, ami egyrészt fele annyira se menő, másrészt nem akarnám a magyarországi időből lecsípni a konferencia 4 napját. Fontos a Mensa, de azért nem ennyire (tegyük hozzá: ha Bali, akkor legalább 4 nap munkát lepasszolok, tehát azért elég magasan áll a prioritásaim listáján).