Beküldte Raya deBonel -
Mindig van min parázni, de rendszerint azért összejönnek a dolgok. Időrendi sorrendben a nyárutó nagy megúszásai.
1. Nem lettem se cukorbeteg, se rákos, se terhes. Csak mer' ezt mind meg kellett nézni.
2. A Mensa-tábor ismét megnyugtatott afelől, hogy bizonyos dolgok ugyanott folytatódnak, ahol abbahagytuk. Kis feszkó, elnökjelölt- és tartásdíjvita, hosszútávú pályakerülés, házi sör, szatymazi rettenetes, ipari mennyiségű bor, kedves, sokszeplős szobatárs (nem a leonbergi). Az utolsó pillanatban összedobtam egy PowerPoint karaokét is, zajos sikerrel.
3. A tábor utáni+hollanddepressziónak esélye se volt, ugyanis már itt várt rám Ninike, akivel három vidám és kalóriadús napot töltöttünk együtt.
4. A hollandtanfolyam a lehető legkedvezőbben alakul: nem feledkeztek el rólam, van a kezemben egy tanfolyamkód, amivel elvileg hamarosan hivatalosan is folytathatom menetelésemet a B1 szint felé.
5. A suli olyan, mintha az első év az elmaradt rajz- és közismereti felvételit pótló előkészítő lett volna. Végre tanulunk anyagokról, prototípusokat építünk (én most épp egy zsiráfot szállító, hernyó alakú buszt, de ez most mindegy is) és nem kell még egy csapatot is a hátamon vinnem a projektnél.
6. A szigorúan "kötelező" menetrend vs. munka meccsben van már annyi előnyöm, hogy az első évet sikerült elvégeznem, így már a tanárok is elhiszik, hogy nem árt, ha kicsit rugalmasak a kedvemért. Ilyen "nyugodtan prezentálj egy héttel előbb, mint a többiek", "igyekezz pótolni" a kihagyott workshopot, satöbbi.
7. Egy évig azért nem volt kanapém, mert az utcán találtakat nem tudtam egyedül felhozni, használtan meg csak komplett ülőgarnitúrákat árultak. Ninikének mutogattam a Kringloopot, amikor a szemembe nevetett egy pontosan a lakásba illő, újszerű, hetyke fekete kétszemélyes. Pont zártak, de másnap nyitáskor ott toporogtam örökbe fogadni. Ki is szállították, döbbenet, hogy mennyit dob a körleten.
8. Háromnegyed órával később, mint tavaly (szívbaj, ötpercenként telefonnézegetés) megérkezett a long term behívólevél. Ugyan sokkal kevesebb munka lesz, de én eddig is a kétharmadát visszadobtam annak, amit ajánlottak, ha tehát ennyivel csökken is, én még mindig jó leszek, feltéve, ha legalább néha adnak négynapos hetet valahol.
Ennyi áldás mellett, asszem, akkor is befoghatom a számat, ha momentán az orkánerejű szél által az ablakomra vert jeges esőtől még akkor se látnám Béka bácsit, ha kimerészkedne. Bár most nincs is szükség a képességeire.