Köbszülinap

Lassan kezdek hozzászokni, hogy minden este másik országban ébredek, mint ahol lefeküdtem, az utóbbi napokban viszont leginkább egy karibi álomszigeten éreztem magam, és ez azért mindig kellemes bizsergéssel tölt el. Amúgy elvárnám a pasimtól, hogy magától szervezzen kreatív és romantikus programot a szülinapomra, de a nyelvi és helyismereti akadályokra való tekintettel ezúttal elnéztem neki, hogy csak a bakancslistámról pipáltunk ki néhány dolgot.

Az például elég nagy feeling, hogy amikor a Szabadság híd korlátján vízipipázunk*, és egy spanyol turista rém ügyetlenül próbálja úgy beállítani a nejét, hogy ne vegyük észre, hogy ránk irányul a kamerája, a leonbergi már csak annyit kérdez sármosan félárbocra eresztett szemhéjjal**: mikor is fényképeztek minket utoljára?

És bár mosolyogva viseli a családomat és a baráti körömet, azért mégis olyankor jó, amikor olyan társaságban vagyunk, ahol az angol*** az egyetlen közös nyelv. Ez persze többnyire a kétszemélyes véd-és dacszövetségünkben merül ki. 

És egyébként kaptam pávakék bizsukat és szárítottgyümölcs-keveréket, a szokásos nettó kedvességgel**** együtt ennél szebb ajándék nem is kell. És ma Rózsa volt, és a Garzonban még mindig tartanak máklikőrt. Óje.

*A húzó meg házó olasz tinédzserek nagy örömére, bár azt nekik nem kell tudniuk, hogy nemcsak hogy fű nem volt a dohányban, de nikotin se.
**Veszettül sütött a nap tudniillik, és a baszk sapkát megvétóztam. 
***Illetve azt hittük, hogy feltaláltunk egy eddig ismeretlen nyelvet, amit ennek az előadásnak itt alant a hatására a nagyon nerd csengésű "kopulációs vokalizáció" kifejezéssel szoktunk illetni, pedig nem csak ilyen helyzetekben jön elő:

****Legfrissebb termés:

- De édes orosz akcentusod van [németül]!

- Tudod, más nők hajának általában virágillata van, mert olyan sampont vesznek. Te vagy az egyetlen, aki mintha a tengerparton aludt volna!

- Ezen a négyéveskori videón (don't ask) olyan vagy, mint egy kövér kisfiú.