Beküldte Raya deBonel -
Az elmúlt napok legnagyobb nyelvi bravúrja részemről az volt, hogy 25 percig beszélgettem a leonbergi anyukájával az ukrajnai helyzetről, a lakhatás nehézségeiről Németországban és Magyarországon, illetve a "kezicsókolom" és a "jó napot kívánok" közötti szituációs különbségekről. Később rájöttem, hogy óvónő lévén a néninek lehet némi gyakorlata a kezdetleges német megfogalmazások dekódolásában, tehát mégis inkább a plenáris spontán hozzászólásaira kéne büszkének lennem...