Beküldte Raya deBonel -
Ha már ennyi szó esik a németekről, nem hagyhatom szó nélkül az autóikat sem. Jól össze vannak rakva, karban vannak tartva és meg vannak hajtva (épp ezért a pénzéhes mediterrán rendőröknek is kedvencei). Nekünk az Ezüst Póniról nevezett Ford Fiesta jutott, eredetileg a leonbergi anyukájáé, aki némileg ésszerűbb gondatlanabb hozzáállással rendelkezik, így nem javíttatta meg azt a kavicsfelverődést, ami pedig köztudomásúlag a vég kezdete, a pokol kapuja, a világ, de legalábbis a szélvédő entrópiájának legfőbb okozója. Sajnos a leonbergi egyszer hagyott vezetni, így észrevette a csak az anyósülésről látható sérülést, innentől kezdve az volt az elsődleges program, hogy szerelőt keresünk.
Lehajtunk az autópályáról egy villáskulcs irányába. Öt kilométer után beérünk egy faluba. Tényleg van egy benzinkút. Kérdezzükmeg. Nem kell, mondom, ott szemben ki van írva, hogy műhely. Benézünk, gumicsövek és fémlapok, a legjobb indulattal sem autóalkatrészek. Kérdezzükmeg. Lóhalálában kikeresem a szélvédő spanyol megfelelőjét (tudtam én, tudtam, csak elfelejtettem, de arról sejtésem se volt, hogy milyen gazdag szókinccsel fog ez a kaland megajándékozni), megkérdezem. Hát, ők tényleg nem, viszont öt kilométerre van egy Ford-szerviz. Oké, nem öt, hanem tíz, és nem Ford, hanem Kia, de legalább van wifi és a leonbergi talál is egy biztató módon Carglass névre hallgató társaságot majdnem abban a városban, ahova megyünk.
Oké, navigál, behajtunk. Megvan. És itt szembesültem az alábbi táblázattal:
Ez alapján nekünk "méhszárny"-unk volt. Ezt a tényt közöltem is az irodából kisiető alkalmazottal, aki teltház okán egyebet nem tudott tenni értünk, mint hogy megadott egy elvileg ingyenes nemzetközi számot, ahol kapcsolatba léphetünk a birodalmi biztosítóval, akinek elvileg fedeznie kell a kábé száz eurós javítást. Én eleve fázom a telefonálástól, pláne idegen nyelven, tehát kisírtam, hogy foglaljon időpontot másnap 10:30-ra Oviedóba, és megadtam a számomat, mégis inkább engem hívjanak, ha kell, mert én talán értem. A leonbergi közben leegyeztette németül a biztosítóval, hogy mi lesz, és megadta nekik a számát.
Másnap várható módon 10:37-kor riadtunk fel. Gondolkodtunk, hogy most telefonáljunk, vagy sunnyogjunk, de sok gondolkodási időt nem adtak, mert csörgött a leonbergi telefonja. Na te jó ég, a szerviz szólt a biztosítónak, most le leszünk cseszve, de legalább nem nekem kell elsimítanom. Hát dehogynem. A szerviz volt, spanyolul. Újabb időpont, mea culpa. Fél óra múlva csörög az én telefonomon egy német szám... ekkor adtam fel.
De legalább a méhecske kisebb lett, ha el nem is tűnt. És talán egyszer sikerül azt az átkot is megtörnöm, amit az összes pasim összes autójára vonatkozóan eddig jelentettem...