Beküldte Raya deBonel -
Az év első, és nekem sokáig az utolsó kékrózsája, afterrel súlyosbítva.
Az úgy kezdődött, hogy Tibike mellé ültem le, aki olyanokkal szórakoztatott, mint hogy a Szilveszter az valójában egy orangután. Utána próbáltam körkérdést intézni a társasághoz, hogy mit lehetne írni valakinek, aki randizni akar, én viszont nagyon nem akarok, de barátként el tudnám képzelni a srácot, ezért nem akarom megbántani. A legéletképesebb ötlet az volt, hogy "megnéztem, nem passzol az aszcendensünk", mert vagy elhiszi, vagy elmenekül, de J. rávilágított, hogy ez az érv nem állja meg a helyét, ha nem tudom a születés óra-percét, aztán pedig rájöttem, hogy a srácnak a születési évét se hinném el bemondásra, tehát talán nem kell, hogy annyira foglalkoztasson a lelki nyugalma. Végül megírtam neki, hogy nincs kedvem, amire korántsem azt felelte, ami a tízpontos válasz lett volna ("miért?", amire válaszul elmondhattam volna, amit elhatároztam, hogy megtartok magamnak, ahogy a férfiak szokták), hanem hogy nem feleségül akart venni, csak találkozni. Félig rosszul esett (haragszanak rám! kellemetlenséget okoztam valakinek! jaj, jaj!), félig elégedett voltam magammal (egója szánalmas mentegetésére késztettem egy hímnemű lényt! én!).
A Kék Lóban aztán kértem egy forralt bort, amit a kedves, gyakorlatilag kopasz pultoslány szó szerint vett. Csak néztem, amikor a hűtőből kivett egy üveget és majdnem átlátszó folyadékot csorgatott egy vizespohárba. Belezuttyintott még két dolgot, aztán rádugta a kávégép egyik csövére.
- Mit csinálsz vele? - kérdeztem, és a hangom csak kicsit remegett.
- Meggőzölöm.
- És akkor lesz benne tejhab? - érdelődött Véreske ártatlan képpel.
- Így legalább nem fő ki belőle az alkohol - mondta a gyakorlatilag kopasz lány, és szemében az elhivatottság fénye csillogott. Istenem, hol kap az ember ilyen kiszolgálást az elitke által látogatott puccos cukrászdákban?
Sajnos az elitke által látogatott puccos cukrászdákkal ellentétben a Kék Lóra lesújtott a kerület haragja, és éjfélkor ki kellett dobniuk minket. Egy darabig ürügyet szolgáltatott, hogy a Békáéktól elhozzam a vodkámat és a karamellszirupomat (ennek hatásaként az este hátralévő részében úgy csörömpöltem, mint egy idült alkesz), aztán egy nagyon jó ötletem támadt, és benéztünk a Castro Bisztróba.
Ez az a hely - hűséges olvasóim bizonyára emlékeznek - ahol pár napja elfelejtettem fizetni. Annyira megörültek, hogy kaptunk három sört, és egy fél csomag drazsét is kitettek a pultra. Tartottam a tétet egy fél tábla mentás csokival, de összességében nyerésben jöttünk ki.
Végüll biztosra menve egy 0-24-es helyre ültünk be, és mondjuk mindjárt az első szám, amit meghallottam, a Punnany Massiftól az "Élvezd" volt, amit kicsit szó szerint vettem, és utána jöttek még jobbak is. A Tízparancsolatról beszélgettünk egyébként, meg természetesen a jelen nem lévőkről (Mensában szokásos, diszkrét nyomásgyakorlás a minden bulin való részvétel irányába). Utána viszont rájöttem, mekkora marhaságot csináltam, amikor biciklivel indultam el. Menet közben többször éreztem, hogy most meg kéne állni, szerencsére annyi józan ész még maradt bennem, hogy ezt a hegymászók szokták gondolni közvetlenül azelőtt, hogy megfagynának, no meg aztán attól még senki se ért hamarabb haza, hogy körülnézett, hogy hány hülye van még rajta kívül az utcán.