Ez egyre jobb!

Minél többször vagyok Quimbyn, annál jobb. Most még az is növelte a komfortérzetemet, hogy, nem úgy, mint otthon, csak besétáltam, és máris mindenütt ismerős arcokat láttam. Természetesen a fél magyar kabin ott volt (mondjuk a nejek feltűnően otthon maradtak), de Szöszke barátaitól kezdve a karneválos csapaton át a Charleroi-fuvarokon megismert alkalmi ismerősök is rám köszöntek. Tök jó volt. Végül parlamenti rocksztár kollégámmal tartottam, mert ő a színpad közelében okosan felült az oldalsó párkányra, ahonnan Líviusz ugyan nem látszott, de egyrészt így legalább jó kísérteties volt, amikor az erősítők mögül elkezdett énekelni, másrészt a Kiss Tibi mögötti reflektor pont az én érdekes arcomat emelte ki a tömegből. Nem vagyok ám exhibicionista, dehogy. Szóval ülve jót buliztam a teljesen ismeretlen, meg az agyonhallgatott zenékre. És még mindig meglepődöm, milyen iszonyatosan profik és mégis lazák a színpadon, most például felment egy szülinapos lány, azt spontán megtáncoltatták, a végén meg felszabadult a színpadra egy idióta szőke, és elkezdett magyarázni a Russian girlfriendjéről, annak először zenei aláfestést adtak, aztán Dávid, "az utolsó kelet-európai szalonpunk" letangózta a kulisszák mögé. A két frontember közül pedig bármelyiket hazavinném. Csak egy dolog hiányzott: a Szikra mozi kinyíló teteje a "szilánkos mennyország"-nál...