Bohémélet

BeAntől kaptam egy idézetet, a mensás blogom egyik követőjétől, Kaylától egy másikat. 

"És fokozatosan megvilágosodott előtte - már ha bármi is megvilágosodhat a teljes sötétségben - hogy az élete eddig próbák sorozata volt egy olyan színdarabhoz, amiben nem sikerült szerephez jutnia. És arra is rájött, hogy mostantól - már ha lesz egyáltalán olyan, hogy mostantól - fel kell hagynia a rend utáni beteges kutatással, és kényeztetnie kell magát egy kis káosszal, abból kiindulva, hogy a rend bizonyítható módon nem helyettesítheti a boldogságot, a káosz viszont megnyithatja az afelé vezető utat." /John le Carré, fordította: Raya, és Shepard bácsi segített/

"Ezt kívánom tehát neked, és mindannyiunknak, és saját magamnak is. Kövess el új hibákat. Kövess el dicsőséges, megdöbbentő hibákat. Olyan hibákat, amilyeneket még soha senki teelőtted. Ne dermedj meg, ne állj meg, ne aggodalmaskodj, hogy nem elég jó, amit csinálsz, vagy hogy nem tökéletes, legyen az bármi: művészet, szerelem, munka, család vagy élet." /Neil Gaiman, fordította: Raya, és Shepard bácsi segített/

Na és ennek hatására úgy döntöttem, beszervezek az életembe egy kis káoszt. Eddig olyasmik jutottak eszembe, hogy megtanulok olaszból tolmácsolni, megírom ezt az egész ügyet a vízipipával, és eszem egy szelet pekándiós tortát az Exkiben. Ja és tegnap vettem egy csomó köldökpiercinget. Nesze neked bohémélet.