Tritonkonvent

Ezt most Szöszke kedvéért, ő mindig vinnyogva értékeli, ha szóba kerül a Kutterpullen, vagy a német tengerészképzés egyéb sajátosságai. Az egyik, hogy országosan több mint 1200 diákszövetség működik, persze nem mind tengerészeknek, de a legfurább hagyományaik biztos nekik vannak.

Az egyik első dolog, ami a leonbergit meggyőzte, hogy jó ötlet volt az a már-már legendává nemesült költözködés, az volt, hogy itt van ez a nagyszerű, Tritonia névre hallgató társaság, és a tagok segítenek egymásnak munkaajánlatokkal, meg úgy egyébként is, közösség. Van saját házuk, ahol lakni is lehet, de ahol havonta szertartásos beb@szásokat is tartanak. Egy ilyenen vehettem részt kivételesen, mint barátnő*.

Kötelező az öltöny, nyakkendő és a kék-fehér szalag viselete (hogy azt részegen hányan veszítik el, arról nem szól a fáma). Mindenkinek névre** szóló söröskriglije van, amik a bárpultban sorakoznak. Az új tagok egy évig "Fuchsok", rókák, vagyis nekik kell figyelni, hogy ki dönti az oldalára a kriglit, és újratölteni, de állítólag nem a csicskáztatás a lényeg, hanem hogy megtanulják a neveket. Ezen kívül hetente fejtágítón vesznek részt, ahol megtanulják lerajzolni a Tritonia jelét, és kábé az összes diákszövetség szalagjának a színeit is. Amúgy egy nagy ivós játék az egész.

Szóval képzeljünk el egy nagy, faburkolatos termet, ízlésesen elhelyezett kitömött sirályokkal, obszcén mennyiségű faragott hableánnyal és egyéb tengerészeti eszközzel. Az egyik asztalnál ülnek az öregek, akik a "bejelentések" napirendi pontnál általában valakinek a prosztatarákjáról emlékeznek meg. A középső asztal az aktív tagoké, a harmadik meg elvileg a vendégeké, de mivel csak én voltam kívülálló, nem zavartak oda, hanem ülhettem a más bagázsból érkezettek közé, ott volt például az a nagyon segítőkész, egyébként katolikus hátterű fiatalember, aki megkockáztatta, hogy a kihágásért innia kell, amikor készségesen odasúgta nekem, hogy az "ergo bibamus" mit jelent emberi nyelven. Nagy nyelvész, az angol mellett japánul is tud, azt ugyan nem tudhatta, hogy a 2004-es latin OKTV 10. helyezettjével készségeskedik. És a közelemben tanyázott a következő szemeszterre megválasztott elnök is, aki, mint utóbb kiderült, viccesen megjegyezte a leonberginek, hogy ha mellé ültet le engem, akkor lehet, hogy a leonbergi barátnője vagyok, de a gyerekeim majd tőle, a leendő elnöktől lesznek. Mondom, egyáltalán nem is szexisták már ezek a diákszervezetek.

Az elnököt onnan lehet megismerni, hogy keresztben is van szalagja, egy valószínűleg generációk óta öröklődő, meglehetősen viseltes darab. Ő a főasztalnál ül, egy baromira fülsértő harang mögött, amit időről időre megkondít, tisztára, mint annak idején Cirill atya az ebédlőben, csak itt még utána is ordítják, hogy Silencium! A másik végen van a Fuchsok asztala, kitömött- és plüssrókákkal megrakva, szintén haranggal. Ott ül a Fuchsmajor, egy konkrét döglött rókával a vállán. Először lekapcsolják a falon lévő piros és zöld lámpákat, és üvöltenek egy sort, jelezve, hogy a hajó kikötött, lehet bulizni. Utána kinyitják a zsolozsmáskönyvet (nem vicc, vagy negyven oldalon át sorakoznak a tengerésznóták), és vezényszóra énekelnek. Aki éneklés közben iszik, röhög vagy alternatív szöveget énekel, annak utána büntetésből szintén le kell húznia a sörét. Mindenkinek van egy mentora, és azzal is együtt kell inni. Az éneklések közben "Palaver" van, vagyis szabad foglalkozás, többnyire szintén ivás.

Azt értem, hogy egy egyetemistának miért jó csatlakozni: ingyen sör és instant ivócimborák, meg kis megerősítés olyankor, amikor még nem nagyon ágaskodik a férfias tengerészegó. Azon gondolkodtam viszont, hogy hatvanévesen milyen érzés, hogy még mindig azon az idióta becenéven szólítanak, mint negyven éve, ráadásul nem csak az egykorúak, hanem a kis vakarékok is. Ráadásul némelyik vénségnek addigra háza lesz meg vitorláshajója, és ezek meghívják a kis vakarékokat nyaranta bulizni. Az egyik tag kérdezte, hogy Magyarországon vannak-e ilyen klubok. Hát... nem nagyon. Az egyetlen, ami eszembe jutott, Maszatkáék dunaújvárosi gittegylete volt, na de az már akkor is inkább viccesnek tűnt, amikor Törökországban nosztalgiázott róla.

*Egy nő egyszer jöhet el, megnézni, hogy mennyire nem rasszisták a tritonok, ellentétben a német diákszövetségek zömével.
**Mármint nem a sajátjára, hanem a "sörnevére", az olyasmi, mint a szerzetesek névválasztása, az amerikai névadás szabadságával ötvözve. Így lett a leonbergi Knax, aki valami gyerekeknek szóló bankszámla reklámfigurája volt a 80-as években, olyasmi, mint az OTP-s dínó. De van itt Picasso, Puccini, Blackbeard, meg a kedvencem, Don Tingeltangel.