Beküldte Raya deBonel -
Avagy szilveszter a németeknél. A leonbergi tavaly ilyenkor fogadta meg, hogy 2014-et márpedig Stuttgartban búcsúztatjuk, mert Pesten nincs tűzijáték. Azóta látta augusztus 20-át, de akkora benyomást nem tett rá a dolog. Mint kiderült, azért, mert ez afféle unalmas, felülről ránk kényszerített, nemzetiesch látványosság, náluk meg az interaktív háborús szimuláció a divat.
Voltam én is a tűzoltó unokabátyámmal bulizni, tudom, miket lehet kapni, de a rendbontás nálunk még mindig a petárdákkal egyenlő, ennek alapján legfeljebb némi szórványos pukkantgatásra voltam felkészülve. Ehhez képest az Aldiban hegyekben álltak a különféle fővárosokról elnevezett csomagok több-kevesebb rakétával (mi, azt hiszem, egy Sydney-t vettünk, ami pont nem főváros, ez bizony bukta), meg a Wunderkerzen, ami gyakorlatilag túlméretes csillagszóró, és integetni kell vele. A leonbergi beszerzett még két üveg pezsgőt, az egyiket alapozáshoz (több értelemben is), a másikat meginni. Na ebből, pont, mint a szőke nő a viccben, az egyiket elvesztettük, a másikat elrontottuk, de azért jókedvűen szálltunk fel a helyiek által csak Monte Chapelinónak nevezett hegyre vivő buszra.
Nem csak nekünk volt ez az ötletünk, egész kis hadsereg botladozott és csúszkált a fagyott havon felfelé (ekkor még nem volt meg a csodabakancsom, úgy nézhettem ki, mint egy szorulásos pingvin). A kilátóteraszon meg már épültek a hadállások: üvegeket ástak be a hóba, ellenőrizték az akkumulátoros rakétaindítót (sic), egyesek ki is próbálták a tűzerejüket. Lenn a városban itt-ott villanások, aha, ott jön egy tank, gondoltam reflexből, tényleg olyan volt az élmény, mintha ott lent háború dúlt volna. Biztos így élik ki az agressziójukat.
Magyarországon nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen megmozdulásban senkinek nem lőnék ki a szemét, vagy véletlenül, vagy a vita hevében, de itt csak nekem, szegény kelet-európainak volt az az érzésem, hogy ez már a harmadik vh, valójában mindenki figyelt a másikra és szigorúan felfelé küldte az áldást. De fejenként úgy 10-15 darabot tessék elképzelni, és a legtöbbje simán a pesti tűzijátéknál is megállta volna a helyét, mondjuk Lánchíd nem volt közötte, de az egyik dobozból például ütemre szálltak fel a dallamot sivító rakéták. Persze még napokig a héjakon lehetett taposni mindenhol, csak a fegyelmezett bajorok söpörték fel az utcát.
Vagy nem voltam eléggé ittas, vagy az agyam nem engedett az éberségből a fegyverropogás, torkolattüzek és túlzás nélkül a teljes várost beborító füsttakaró közepette, de alig esett le, hogy megint vége egy évnek.