Lakberendezés

Olyan régen volt már normális poszt, elmesélem nektek, mi történt az Ikeában. 

Alapvetően Szöszke ültette a fülembe a bogarat, aki, ha nem lakna Over-isten (ez olyasmi lehet, mint az Ober Enns, vagyis hát az Isten háta mögött), a lakása már régen az Ikea-katalógusban szerepelne. Jó, hogy egy évbe telt, mire berendezte, de olyan harmonikus és kerek egész, amilyet szerintem én fél élet alatt se raknék össze (pláne, ha közben az életem másik fele 1400 kilométerre van). Mivel két évre visszamenőleg fejből tudja a terméklistát, rögtön jelezte, hogy paravánt, amit én keresek, speciel árulnak. Rákerestem, és ha már az oldalukon jártam, végignéztem, mi minden kéne, és ma reggel már úgy ébredtem fel, hogy elverem az Isten pénzét.

Másképp ugyanis nem megy. Végigmegyek a termeken, hopp egy párna, hopp fürdőszobaszőnyeg, hoppá, ez a párna sokkal jobb, előző párna vissza, szlalom szlalom, arab gyereket elütjük, nem baj, marad még... értitek. Szerencsére angolul is ki van írva minden, mert azt, hogy scheidingswand, még mindig nem bírnám fejből. Részben impulzusvásárolok, 

részben feltúrom az egész áruházat konkrétan azért a termékért,

részben meg szimultán töprengek és átkozódom.

Például mi a keservetes úristenért kell minden függönynek 145 x 300 centisnek lennie? Hollandiában szerintem különösen népszerűek lehetnek az unortodox ablakméretek, nekem két 57x130, két 74x130 és két 110x100-as jutott. Ebből a méretből képtelenség kimatekozni úgy, hogy mindegyikre jusson szegés is. Ráadásul amelyiket egy pillanat alatt felvasalható csíkkal lehet szegni, az olyan színekben létezik csak, hogy a tervezőjét küldeném vissza Vizuális komunikáció 1-re... Létezik még úgynevezett panelfüggöny, ez szigorúan 60 centi széles, viszont legalább tekercsben árulják és vágható, csak a legtöbbjének a tapintása borzalmas. No meg nem is redőződik, ahogy azt ilyen termékektől elvárnánk. 

Nagyjából arra jutottam, hogy ha nem akarok a leonbergi által megvetően "patent"-nek titulált házilagos gánymegoldással élni, akkor egyetlen fajtát vehetek: a tök sima fehér tüllt, amit bárhol el lehet vágni. Na de akkor már a jelenlegi sárga lepedőt is megtarthattam volna... Végül a szélső kisebb ablakokra a panel mellett döntöttem, középre meg vettem egy narancssárga fényáteresztőt, és ollóval levágtam az alsó 170 centit, szevasz. Kicsit nem ér végig a két ablak előtt, de ha a leonbergi szól rá valamit, akkor finoman utalni fogok az ő ablakaira installált delfines zuhanyfüggönyre, oszt akkor csend lesz.

A beszerzés további része viszont fényes sikerrel zárult: lett lámpaernyő, cipőtároló, vágódeszka, vendégágynemű-huzat (vagy vendég-ágyneműhuzat, esetleg vendégágy-neműhuzat, cserben hagy a korrektori vénám), ülőpárna, sőt, még két ülhető tárolódobozt is vettem. Most, hogy így számolom, a Projektközösségek csapatom 7 tagját gond nélkül le tudom ültetni (és a leonberginek köszönhetően poharaik is lesznek, khm), ami azért nem csekélység. Meg röhögtem azon, hogy a karnis márkaneve Racka. 

Ugye az Ikeába biciklizés, illetve BKV-zás kihívásait már ismerem, most mással szivattam magam. A parkolóba behajtva vettem észre, hogy már nagyon-nagyon nincs benzinem, és errefelé nem úgy van, mint más országokban, hogy az Ikea egy üzletközpontba települ, és Tesco, benzinkút, minden van, Hollandia annyira kicsi, hogy gyakorlatilag más sincs benne, csak autópálya-kereszteződés, tehát a legközelebbi kút 5 kilométerre volt. Nosza, lábam közé vettem a navigációt (nem igazán vagyok még felkészülve a nemzetközi autós helyzetekre), és fohászkodtam, hogy kitartson a nafta. Egyszer csak ráhajtok egy autóútra, ott a Total-embléma, erre a hülye Google Maps közli, hogy "az úticél a bal oldalon található". Kösz, és a korláton ki fog nekem áthajtani? Még legalább öt kilométer volt, mire vissza tudtam fordulni, kis Mazdám már tényleg az utolsókat szürcsölte, de végül sikerült ezt is abszolválni.

Ekkor jött még a feketeleves: a szerelés. Még sose csináltam ilyet, és ugye kétfelől lehet hallani, hogy az instrukciók alapján csinálhatatlan / tök egyszerű és az emberek a hülyék. Meg kell állapítsam, hogy az utóbbi. Még a szükséges ügyes kis csavarhúzókat is mellékelték, egyetlen cucchoz kellett kereszt alakú (kereszt metszetű? kétlapos? hogy hívják ezt?), de az meg volt itthon. Rettentően büszke vagyok most magamra, a szobám pedig jóval kevésbé hasonlít egy menekültszállásra.