Shitshow

Némelyik országnál tudja az ember, hogy ez jó lesz. Nem a határ előtt már öt kilométerrel beköszönő fűszagról, a lépten-nyomon burjánzó értelmetlen városnevekről vagy a kihalt utcán éjszaka közlekedő egzotikus járművekről (asszem, lesz a mit visz a bicikli címmel fotósorozatom), hanem arról, hogy amikor belépek a sokadik ismerősi körön keresztül szerzett lakhatás ajtaján, masszív csatornaszag csap meg, majd megjelenik a szállongó fűrészpor és szanaszét heverő, ránézésre érett uszadékfából készült gerendák között a kissé csapzott és feldúlt házinéni azzal, hogy a címben szereplő kifejezés* majdnem nagyon találó lett, ugyanis az alsó szomszédnak eldugult a csatornája, és ezért most nálunk is kizárólag a konyhai csapot lehet használni. Ennek az egész napos vezetésben kiizzadt leonbergi, meg a kellően hidratált jómagam se nagyon örült, ennek okán nyomban megismerkedtünk a ház többi lakójával is.

Először "Bürrékhez" (fonetikusan írom, egyelőre el kell nézzétek a hollandomat) néztünk be, ahonnan indiai kaja átható illata áradt, de legalább a vécé működött. Míg a leonbergi több ízben is kiverte a kilincset a helyéről, én angolul bájcsevegtem a bácsival. Felhurcoltuk a cuccokat, majd a háziak közölték, hogy előnyös üzletet kötöttek az alattunk lakókkal: ha már nem tudtak este 11-kor vízvezetékszerelőt prezentálni, legalább beengednek zuhanyozni. Le is csattogtunk tangapapucsban, törülközővel, pizsamával, gyöngyvirágos szappanunkkal, és miután egy flegma srác a nagy hálálkodásunkra annyit mondott, hogy neki tök mindegy, nem az ő lakása, halkan megkérdeztem kedvesemet, hogy ez szerinte is vicces-e. Az volt.

És akkor még olyan furcsaságokról még nem is szóltam, hogy a parkolásért 18-24 óra között kell fizetni, de nagyjából minden autónak, amit láttam, volt parkolókártyája, vagy látogatói, vagy lakossági, de rendszám egyiken se szerepelt (mármint a kártyákon, a kocsikra azért biggyesztenek valamit, ami 6, nagyjából tetszőlegesen kombinált karakterből áll). Szóval az egész egy irdatlan, 365 napos karneválnak tűnik egyelőre. Jó lesz ez.

*amit a Szőnyegtől tanultam, és amúgy valami olyasmi állapotot ír le, mint ami a farm üvegházában volt, vagyis akkora kupi, hogy már az vicces.