Beküldte Raya deBonel -
Kicsit esetlegesen mennek itt a dolgok, na már nem csak az én blogom, hanem a munka is. Van egy táblánk, amire minden nap felkerülnek a feladatok, újabban kifejezetten new age-esek is, mint például "nem aggódni", vagy "hálásnak lenni azért, ami körülvesz". Ma délután szerencsére nem ez utóbbi volt a feladat, mert egyébként puszta kézzel tetveket irtottunk keresztesvirágzatú növényeinkről, és a hálamirigyeim kicsit alulműködtek éppen. De az nagy érzés, amikor látjuk kinőni azt, amit ültettünk. Ja, és a biogazdálkodás alapszabálya, mint azt kikövetkeztettem: ami megél emberi beavatkozás nélkül, azt haladéktalanul ki kell irtani.
Egy hét kitartó vinnyogás után hoztak végre egy bigyót a gázfűtőtesthez, így már nem látszik a lehelet reggel sem, szóval nagy királyság van. Egyébként a legnagyobb bosszùság a mosogatás: igaz, hogy házi készítésű bioszerrel történik, de hideg vízben, soha meg nem száradó rongyokkal kell operálni, ráadásul a mosogató sincs valami hatékonyan becsatornázva, mert egy műanyag vájlinggal kell a vizet átsegíteni a szomszéd kertjébe (ennyit a fenntartható, globálisan megvalósítható megoldásokról). Mindez nem lenne gond, ha rabszolgatársaim nem dobálnának válogatás nélkül mindent a vájlingba. A magam részéről utálok szutykos, jéghideg vízbe nyúlkálni könyékig, így már nen egy kiskanalat eresztetten véletlenül szabadon.
A közeli kisbolt továbbra is nélkülözhetetlen forrás, lett légyen szó alkoholról (másfél liter jó helyi bor uszkve 1 euró) vagy a manjar nevű, geil cukros karamellkrémmel töltött különféle diabéteszpatronokról. És itt szereztünk be utolsó pillanatos vajat (sózottat, mert ebben az országban más nincs, és egyébként sodornivaló dohányt se árulnak, marihuánamagot viszont igen, micsoda egy hely) a banántortához. Aztán jött a remek ötlet, hogy süssük meg kint, ha már hétágra, és van egy hőcsapdánk kifejezetten erre a célra (mint amúgy kiszuperált parabolaantennából eszkábált naptűzhelyünk is).
És akkor már keverjük is kint. Naná, hogy ilyenkor jár arra egy kutya és felborítja. Innen még mentettük, de hogy én nem találtam egy összeillő tortakarimát és lapot, az már a második ómen volt. Pontosan abban a pillanatban, hogy erre emlékeztettem a Szőnyegfalót, a nyomorult torta hátraszaltót vetett. Sebaj, csináltunk másikat. Addigra viszont a nap már nem volt eléggé fent, ezért rácsaltunk a sütővel. A körülményekhez képest nem is lett rossz. Egyébként kenyeret is szoktunk sütni, üdítően kevéssé komplikált recept alapján.
Az ellátmány hetente érkezik a bevásárlólistánk alapján, de be fogom vezetni, hogy mennyiségeket is írjunk, mert a Főnökasszony ugyan biztosan tud négy főre számolni, csak éppen az a szemlélete, hogy vegyük a kisebb kiszerelést, mert akkor jobban fogunk spórolni. Hát az egyetlen, amire ez tényleg igaz, a vécépapír, amit rejtélyes okból comfortnak neveznek. Ja és minden becézve, valahogy úgy, hogy un tecito con un poquítico de quequecito, ez normális nyelven úgy hangzik, hogy Kaffee und Kuchen. Sose gondoltam, hogy sóvárogni fogok a német után. Mármint egy német után konkrétan igen, most telefonszexből is csak az állatkerti farkas póz megy (ül a rács/téridő túloldalán és vonyít).