Beküldte Raya deBonel -
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma viszont sokkal komfortosabb napom volt. Az EGSZB-ben voltunk, ami mindig egy kellemes kupleráj, főleg, ha durván elszámították a részvételt és ezért a tolmácsokat is szívesen látják ebédre.
Ritkán látott kollégával éppen a kötelező köröket futjuk a lazac és a málnával díszített marhanyelv fölött, amikor asztalunknál menedéket keres egy magyar küldött egy meglehetősen ittas idősebb úr elől*. Hirtelen az a ciki helyzet állt elő, hogy se hallgatni, se beszélni nem opció, tehát inkább bemutatkozunk**. Aztán pedig megjelenik az egyik kedvenc küldöttem, aki nem csak sármos, hanem kifejezetten értelmesen szokott beszélni. Attól még kézzel eszi a rukkolát és hangosan tűnődik, hogy mivel mészároljon le egy szelet sárgadinnyét, de tőle még ez is elcsúszik. Jobb híján megkérdezzük, hogy sikerült az EGSZB elnökének magyarországi látogatása, ők meg arról faggatóznak, hogy ha itt végzünk, akkor átküldenek-e még minket a Parlamentbe. Reméljük, nem, hangzana a tömör válasz, persze az ember ilyenkor nem hagy ki egy lehetőséget az uniós tolmácsolás intézményi berendezkedésének és munkaszervezésének bemutatására, aztán együtt elmegyünk creme brulée-ért és szőlőért. Komoly reményekkel térek vissza a kabinba: talán a következő alkalommal majd nem néznek ezek át rajtam a Wizzair budapesti járatára várva.
4-kor vége lett, utána pedig ismét felfedeztem a héten szinte elfeledett alvás csodálatos hatását, kipattant a fejemből egy remek márkanév, és még a Bitcoin is jól áll. Hát kell ennél nagyobb boldogság?
*Akiről én nyelvi okokból azt sejtem, hogy belga, a kolléga viszont kiszúr rajta egy Légion d'Honneurt. Ki tudja ezek után?
**Ami persze eleve hülyeség, hiszen mindenkinek badge-e van és liftben kiérlelt technikája azok leolvasására bármilyen szögből.