Beküldte Raya deBonel -
Gondolom, mivel az állandó olvasótábor nagy része nem brüsszeli illetőségű, mindenki ég a vágytól, hogy megtudja, milyen volt a bazi nagy magyar-belga-francia-portugál-német-olasz-amcsi születésnap.
Nagy sikere volt a J-féle házi barackpálinkának ("családi pálinka?" - kérdezte Victor, a magyarul tanuló francia, de kiigazítottam, hogy olyat nem mondunk, bár a legtöbb magyar háztartásban az alkohol családtag). Csak azért nem állt mindenki egyöntetűen fejre, mert rengeteg kaja volt. Én kicsit elméreteztem a vivőanyagot a krémekhez képest, ezért Szöszkét és a Direktriszt is izzítottam, hogy hozzanak száraz fájdalmat, de szerencsére egy olasz lány focacciával állított be, belga lakótársa (a továbbiakban: Muflon) pedig konkrétan gulyáslevest főzött.
Ezzel még nem is lett volna gond, de ez a Muflon egy kicsit olyan, mint a Mensa egyik jól ismert őstagja: van valami idegesítő a személyiségében, és nem veszi észre magát. Az este folyamán hatvanhatszor hallottuk az alábbi sztorikat: hogyan tett szert a gulyás receptjére, illetve hogy le van kopva a cipője talpa, ami miatt folyton majd' fenékre ül. Persze azonnal előjött a problémamegoldó énem: ugyan miért nem vesz másik cipőt (jól fizetett multirabszolga, megtehetné). Válasz: az a márka, amit hord, 300 euróba kerül. Jó, hát akkor csússzon s-ggen drága cipőben, mit számít az nekem?
Na de vissza a bulihoz: hogy, hogy nem, megint magyar zene ragadt a lejátszóban, akiktől vártam, hogy összeröffenjenek, azok össze is röffentek, Szöszke boldog volt, hogy angolul beszélhet, én boldog voltam, hogy végre az olaszok vannak kisebbségben, és próbáltam integrálni a társaságba a véletlenül idekeveredett, negyven körüli francia értelmiségit, közben párhuzamosan mikróztam a gulyást, kevertem az After Eight shotokat és igyekeztem decensen ittassá válni magam is. Jaj, és az egyik aranyos olasz egy konkrét habos-csokireszelékes tortát hozott, oly cuki! Szöszke meg kezdi átvenni az otthon már bevett "élénk színű? hülye mintás? ez olyan Adélos, vegyük meg neki!" beidegződést (ami azért elgondolkodtat, hogy esetleg van benne valami...), és hozott nekem egy tiritarka nyakláncot. Esni kezdett, először az eső, amit az utolsónak érkezők kabátján lehetett konstatálni, aztán meg a hó.
Ez a tény akkor nyert különös relevanciát, amikor úgy 1 óra felé felkerekedtünk bulizni. Szöszke naivan taxiért kiáltott mobiljával, de fel sem vették neki. Itt hagytam a tartalék kulcsommal és a felfújható ágyra vonatkozó instrukciókkal, és mire eszébe jutott, hogy a vezetékes telefont használja, már inkább itt ragadt, és Facebookon küldött segélykiáltásokat a párhuzamosan máshol részegedő barátnőknek.
Hát sajnálhatják mind, hogy nem jöttek velünk! Vagy talán mégsem, ugyanis a hely, a Bonnefooi, erősen alternatív diákkocsma, olyan Star Wars-os közönséggel. A nekünk szánt asztalnál például egy feka rappernek öltözött fehér francia ült, aki fél óra után bevallotta, hogy eddig azért volt szándékosan bunkó, mert azt hitte, eurokraták vagyunk. Bevállaltam, hogy én egyedül tényleg az vagyok, de ekkorra már megbocsátóra itta magát, és közölte, hogy engem szeret, mert nem eurokratákkal barátkozom. Pedig ha tudná.
Az emeleten egy galéria fut körbe, kb. 2 méteres folytonossági hiánnyal középen. Na, ezen mászott át valaki egy óvatlan pillanatban. Ilyesmi hely volt. Ittam egy teát, egy darabig táncoltunk a vacak zenére, aztán kimentünk ismét kockára fagyni.