A:L

Többedszerre jött szembe Mérei Ferenc gondolata: kétféle nő van, a pszichopata és az unalmas. És be kell valljam, ha csak ebből a kettőből lehet választani, akkor unalmas vagyok. Egyébként meg ez szerintem hülyeség.

Nyilván, vannak azok a nők, akikkel képtelenség együtt élni, viszont elsőre baromi izgalmasak. Na, miattuk nem veszi észre senki a magamfajta nőket (csak ha megfelelően tudják pszichopatának álcázni magukat). De hogy a férfiak miért lepődnek meg ezredszerre is azon, hogy már megint pszichopatát fogtak, azt nem értem. Mondjuk talán ugyanazért, amiért én mindig rájövök, hogy már megint egy lúzert sikerült alfahímnek néznem. Tessék, itt van az én férficsoportosításom: a lúzer és az alfahím.

Mitől alfa az alfa? Hát először is a fellépésétől. Nem biztos, hogy vonzó, de ez senkinek nem jut az eszébe, úgy tudja tálalni magát. Nem folyton agresszív, nem kakaskodik, tudja, kivel nem érdemes még csak támadóállást sem felvennie, mert nem ellenfél. Viszont ha olyannal találkozik, akivel pariban van, annak keményen odacsap. Nem hibátlan, de elboldogul az életben, nem függ a nőktől. Néha persze nagyon is, olyankor választ egyet, megszerzi, aztán vérmérsékletétől függően elbánik vele. 

A gond csak az, hogy a lúzer is rendelkezhet a fenti tulajdonságok némelyikével. Mivel az A:L arány a népességben kb. 1:10 000 000, elég ritkán akad emberére még a domináns hím is, tehát a lúzer könnyen eljátszhatja, hogy "nekem dudálsz kisautó???", és nem kell még verbális f@rokméregetésbe sem bocsátkoznia. Az "elboldogul az életben" látszat meglepően gyakran takar "esténként játszik, sorozatot vagy pornót néz" típusú mikróban főzős agglegényt. Olyan régen nem használta a benne rejlő férfiállatot (ennyi optimizmus még maradt bennem: a lúzerből is kibontakozhat az alfa), hogy abban se biztos, hogy megvan még. Ezért, ha netán felemelné harmatos tekintetét a kutyagumikerülgetésből, netán a telefonjáról, és észrevenne egy kívánatos ellenkező neműt, hirtelen nem tudja eldönteni, hogy akar-e valamit tőle. A megfelelő szervek ugrásszerűen felfejlődött hormonserege persze dühödt barbárhordaként tüzeli belülről, szegény háttérbe szorított agyában pedig homályosan megképzik az unokákra vágyó mama képe, és a rengeteg inger úgy kibillenti az egyensúlyából, hogy váratlanul kezdeményez. Na, ettől a mai világban egy lány megdöbben, és a lúzer vonzerejétől, az elfogyasztott alkoholtól és a pillanatnyi preferenciáktól függően reagál rá. 

A lúzer itt és ekkor feküdt meg. Uram atyám, egy nő! Ez férfit akar! MENEKÜLJ! Ekkor jön a mégse-szindróma. Bekövetkezhet a számelkérés ideálisnak szánt pillanatában, búcsúcsók előtt, első randi után, ad abszurdum még több hónapnyi vagy évnyi járás után is. Ez csak attól függ, hogy mennyire korán ébred a lúzer. Figyelem: ennek semmi köze ahhoz, hogy a nő unalmas avagy vad istennő. A pasiban belül van a probléma. Nem tudja elhatározni, hogy akarja-e vagy sem, ezért egy darabig úgy csinál, mintha akarná, aztán kipróbálja, mi van, ha nem. A kisebb amplitúdójúak kapcsolaton belül szórakoznak ezzel, a bátrabbak szakítanak-összejönnek. Hogy ugyanazzal a nővel vagy másikkal, az irreleváns, még egyszer mondom: nem a nőkön múlik. A lúzer korunk dandyje. Sárga mellényt kívánok mindegyiknek, sok szeretettel.