Egyensúly

Megérkezett az első hó Brüsszelbe; mikor máskor, ha nem pont futás közben. Enyhén volt csak giccses, ahogy a karácsonyi fénygirlandok alatt óriási hópelyhek szállingóztak, mindenki szatyrokkal megrakva kerülgette az akciókat hirdető táblákat, és a fülemben az Incomplete szólt.

Arra jöttem rá, hogy igyekszünk egyensúlyban lenni, teljes emberekké válni. Aztán jön a szerelem, mindent felborít és kibillent minket az egyensúlyi helyzetből, ami persze ijesztő (mindjárt felborulok, lezuhanok, összetörök), de az a célja az egésznek, hogy ketten közös egyensúlyt találjunk. Csak közben akkor is van egy rész, amikor az ember feladja a biztonságát, és a másik kezébe adod a boldogságodat. Kockázat, ujjujjuj! A magam részéről úgy vagyok vele, hogy jó ezt néha megtapasztalni akkor is, ha aztán nem lesz új egyensúly, mert a magára hagyott torony hajlamos egy idő után besüppedni a földbe, és ha az alapok mégse voltak olyan stabilak, akkor úgy jár, mint a pisai ferde.