Beküldte Raya deBonel -
Nagyon sok mindenről akarok most írni, de rövid ízelítőnek egy momentum a tegnapi utazásomból, ami több okból is szürreálisra sikeredett. Ugye óraátállítás volt, és mivel MK úgy ítélte, a telefonom elég okos ahhoz, hogy erről magától is értesüljön, akkorra (4:45) állítottam az ébresztőt, amikor ténylegesen fel akartam kelni. Ehhez képest félóránként felriadtam, kiszámoltam, hogy ha ébredéskor a mikró órája ugyanazt az időt mutatja, mint a telefon, akkor még alhatok egy órát, ha viszont nem, akkor fel kell kelnem. Végül a harmadik verzió vált be, amiről azt hittem, hogy non datur: a telefon átállt, majd egy órával korábban, 3:45-kor ébresztett, mert okosabbnak tartotta magát nálam. (Most hogy rájövök, szerintem ez lehetett az oka annak is, hogy a londoni viszonylat miatt egyszer békésen teázgattam Szöszke konyhájában 2 perccel az ülés kezdete előtt, amire be voltam osztva.)
Erre persze csak félig felöltözve jöttem rá, így farmerban szenderegtem még egy órát, majd vélhetőleg vendégeim agyára menve elnyammogtam két almát két naranccsal, laposkúszásban kilopóztam a lakásomból, aztán ütemesen kigyalogoltam a Midire. Húsz percet allokáltam a feladatra, mert a kómás agyamnak annyi idő alatt hátha nem jut eszébe, hogy nincs rajtam kabát (azt Pestről akartam hozni), és vászoncipő van rajtam a 8 fokban (azt a ma esti púdzsára akartam vinni), és mindjárt megfagyok. Ez bejött, az arabok se csaptak agyon, viszont felfedeztem a buli utáni gyrosos helyi megfelelőjét: azt a friterie-t, ami vasárnap reggel 5-kor (már? még?) nyitva van.
A reptéren persze annyira el voltam alélva, hogy elfelejtettem pénzt kivenni, és arra csak bent jöttem rá, hogy ATM a biztonsági kapuk után már nincs (nehogy valaki a maximális mennyiségnél több készpénzt vigyen ki??). A túl bőre szabott várakozás jelentékeny részét eltöltöttem azzal, hogy mégis kikéredzkedtem, így viszont kétszer győződhettem meg arról, hogy a röntgengépnek a por is folyadék, vagyis nem az számít, hogy lehet-e belőle bombát csinálni, hanem hogy palackban van-e. Ettől az egész procedúra nem lett szimpatikusabb.
Viszont betoltak elém három idős franciát, akik halmozottan hátrányos helyzetűek voltak: nem hogy a gépük már majdnem felszállt, de még lila ibolyájuk se volt arról, hogy működik ez az úri huncutság, hogy repülőtér. Az alábbi beszélgetésrészlet talán érzékelteti a helyzetet:
- Laptop van a táskájában?
- Az nincs, csak lélegeztetőgép.