Beküldte Raya deBonel -
Hihetetlen energiabomba egy többnapos Mensa-találkozó, legyen az tábor, dögunalmasnak látszó elnöki meeting vagy egyszerű hedonista tartózkodás egy trópusi szigeten. Nem csak a mensás feladatok ellátására buzog bennem a tettvágy, hanem ma úgy is tolmácsoltam egy egész napos vámuniós ülésen (mert mikor pakolnák tele minden létező napszakomat munkával, ha nem akkor, amikor ezer dolgot kéne beszereznem, mert hétvégén jön a két V, és még lakásavató is lesz, miközben a lakásban se egy szemetes, se egy korty sör vagy bor, de még száraz fájdalom sincs, tűrhetetlen), hogy még a főnökasszony se találhatott benne kivetnivalót. Nem is hagytam, hogy találjon, elfutottam ágytakarót venni, amiből persze óriásbögre, olívás szalvéta és kínálótálka lett. Ezután még próbáltam beszippantani egy rokon lelket a bloggerközösségbe, ja és akkor azt nem is említettem, hogy az Olasz névmások feladatgyűjteményt körülbelül felerészben megoldottam, minekutána olyan szókapcsolatokat tudok alkotni in la bella lingua, amik inkább csehnek hangzanak, mint olasznak, például "ce li ho" és "ne mi metto uno". Az első szemantikailag nagyjából a levegővételnek felel meg, ugyanis valami többes számú hímnemű szóval egy meghatározatlan helyen a múltban tett cselekvésre utal, például olyasmire, hogy őket onnan el. A másodiknak több értelme van, olyasmit jelent, hogy egyet veszek fel valamiből.
És holnap kezdődik a kreativitásfejlesztő kurzus a Stanford egyetem szervezésében. Szükségem is lesz rá, mert holnap szert fogok tenni egy teljesen fehér teáskannára, ami szintén tűrhetetlen, tehát hamarosan némi kerámiafestékre is ráteszem a mancsomat, és alkotok belőle valamit. Az olyan apróságok, mint a Maslow-piramis (a hagyományos Maslow-piramis, nem az, aminek a Vész a legalja), teljesen háttérbe szorulnak. Futni is azért járok, mert azon nem kell gondolkodni, ha már végre elkezdtem valami intellektuális lényhez méltó életet élni.