Minimálkuckó

Nagyon úgy néz ki, hogy találtam lakást. Gyorsan le is iratkoztam az immowebről, nem akarok heteken keresztül sokkal jobb és/vagy olcsóbb hirdetéseket látni, amikről, mivel arra már nem veszem a fáradságot, hogy utánamenjek, soha nem derül ki, hogy igen, de - rossz helyen van, hülye a tulaj, nincs biciklitároló. Itt, ahova majd megyek, minden hátrányt látok - nincs kilátás, nincs mosogatógép, wc a fürdőszobában - viszont jó helyen van, szuperjófej a tulaj, és megengedte, hogy a gázórák között, a "pincében" tartsam a biciklit. 

Persze ezt a lakást nem is az immoweben "árulták", hanem a Couchsurfingen. Stílusosan, még be sem költöztem, de máris megvan az első vendégem, egy prominens M-et, mondhatnám elitkét is tartalmazó négyfős társaság személyében. Bár ha úgy vesszük, Murok Miska előbb jelentkezett, ő viszont csak novemberben akar jönni. Szóval a tulaj egy kultúrarab, franciául még akcentusa van, de már építész, egy olyan hotel mellett lakik, amit ő épített és régen az övé is volt, de mostanában már csak stúdiókat és lakásokat ad ki, abból viszont vagy tízet. Ezt, ahova költözöm, most újította fel - a két emelettel feljebb lévőből ítélve, ahol még mindig szerszámok káosza uralkodik - saját kezűleg. Az is nagyon tetszett, ahogy a ház lakóival bánt: mindenkivel lepacsizott, beszélt valamit, egy fekete nőt be is hívott a lakásomba, megmutatni. Elég látványos lehetett a változás, mert a csaj úgy reagált: wow. 

Alighanem csalódott kicsit a pasi, hogy tőlem nem ezt kapta (elvégre a királynőnek ez jár, nem?), de szerintem imponált is neki. Onnan, hogy mosógép nélkül, rezsivel 10 buznyák, eljutottunk odáig, hogy internetet kivéve mindennel együtt kilenc buznyák, és mosógépet is hoz. Illeni fog a kis helyére, amúgy is minden új. Még edények is vannak! Mégsem az a lelketlen expat-lakás, amit délben láttam, ahol minden fehér, nehogy valaki kényes ízlésének ne feleljen meg (ilyen bútorok között töltöttem a gyerekkoromat, ezért aztán nincs is ízlésem, se kényes, se kénytelen, nézzen ki jól oszt'annyi). És ez jól néz ki: festékszag, minden új és makulátlan, harisnyabiztos hajópadló, hozzáillő, kerek kajütablak a hálószoba tolóajtaján, telefonkagylóra hajazó zuhanyrózsa, és egy abszolút funkciótlan, ostoba párkány, amire az ablakon át lehet kilépni (de lehet, hogy upgrade-elek egy létrával, és akkor az alatta lévő kátránypapíros teraszra is lejuthatok), és pont kábé dohányozni lehet rajta, meg minitujákat nevelni. A vízipipát kompromisszumos megoldásként elfogadom, viszont lehet, hogy tujákat tényleg veszek majd.

El nem hiszitek, mennyi mindent kell venni egy ilyen lakásba, hogy otthonos legyen. Én se hittem el, és nem értettem, hogy a rajtam vigyorgó kopasz arabon kívül mi zavar még a lakásban. Előzékenyen felajánlotta, hogy egyedül hagy egy kicsit (azt hiszem, itt döntöttem el végleg, hogy tényleg jó fej), és felment festeni vagy mi. Én meg újrakezdtem, bejöttem az ajtóból, és rögtön észrevettem, hogy oda kell egy fogas. Bementem a nappaliba, oda meg kell egy kép a falra. Ezt kicsit odébb, itt lesz a vendégágy... stb. 

Meg kell mondjam, arról ábrándoztam, hogy majd minden passzol, és 6 buznyák plusz rezsiért egy kicsi, ámde nagyon hangulatos, teraszos, bohém kis lakásom lesz, ami viszont nem jár együtt azokkal a bosszantó kis jellegzetességekkel, amikkel márpedig általában igen: lejár, nyikorog, repedt meg ilyenek. És a bohém atmoszférát tulajdonképpen nem lesz nehéz hozni, ugye? Főleg, ha annyit utazom, mint amennyit, és annyi helyről jönnek majd hozzám, ahányról szeretném. Szóval pozitívan állok hozzá, és már alig várom, hogy megfőzzem az első lazacos pennét a tűzhelyen, kinyissak hozzá egy rozét, és a saját internetemről felfacebookoljam: lakásavató!