Brokkoli extra

Ez itt az ebédem. A recept mondjuk igényelt volna olyasmit, amit én nem nagyon fogyasztok (konkrétan lisztet), de ezen már nem veszünk össze. 

Azzal kezdődött, hogy először kerestem fel a Clémenceau-piacot (hivatalosan Abattoir, de az kérem vágóhíd, úgyhogy ez így sokkal jobban hangzik), ami ugyanolyan arabos-üvöltözős, mint a Midi, viszont nagyobb, és jobb cuccokat árulnak, nem is drágán. Már-már állandó társam lett a mustársárga Mad Dog hátizsák, és azt rendesen tele is tömtem. Végre találtam normális állagú avokádót, vettem is mindjárt ötöt. Meg cukkinit, padlizsánt, uborkát, pritamint, valami furcsa, sárga, hegyes szilvát, egy szép nagy jégcsapretket (aki a gondos szórás ellenére felfedezi és még meg is jegyzi, hogy csomó fallikus zöldséget vettem, annak üzenem, hogy hátulról, jó mélyen), egy fej brokkolit, két édesburgonyát, és amikor odaértem a sajtos standhoz, el voltam veszve. Négy fajtára korlátoztam magam, de nehéz volt választani! Mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy mostantól nem kell nélkülöznöm a görögszénás és korianderes sajtot, amit eddig csak Hollandiában láttam. Vettem még cranberry-s kecskesajtot és örök szerelmemet, a pecorino peppatót, amiben egész borsszemek vannak (ez látható a képen is). 

Ez a dolog idefent úgy készült, hogy leveskockás (Ninike hagyatéka, én erre sem adnék ki pénzt) vízben két gerezd fokhagymával megfőztem a brokkolit, közben összegyagyáltam két répát, három gerezd fokhagymát meg egy fej hagymát, melegítettem két deci tejszínt, só-bors-szerecsendió bele, aztán a zöldséges trutyi, kicsit főztem, aztán összeturmiszkoltam. Brokkoli kész, tepsibe vele, rá a mártást, megszórni reszelt Cheddarral, nagyobbra reszelt korianderes Goudával és kockára vágott Pecorinóval, aztán be a sütőbe, és piruljon! Jól elszoktam a zsíros kajáktól, meg is feküdte a gyomromat kellőképpen, pedig ittam utána kakukkfüves-levendulás teát, amiről már amióta megvan, azt gondolom, hogy pecorinóhoz kéne inni.