Pozícióhalmozó

Jó rég nem írtam másról, mint az utazásokról, pedig azért a színfalak mögött is zajlanak a dolgok.

A Mensában régóta nem volt konkrét feladatom, sok mindent csináltam - fordítás, nemzetközi kapcsolattartás jött elsősorban - , aztán tavaly itt volt ez az őrült projekt, a MY-Camp, amibe nem állítom, hogy nem tört bele a bicskám, de ez olyan, mint a pizza vagy a szex: ha rossz, még akkor is jó. Leginkább a dán Juan ostorozott csak, de neki teljesíthetetlen elvárásai vannak*, mindenki más boldog volt. A magyar IfiSIG pedig kifejezetten szárnyra kapott, 30 fős aftereink vannak szerdánként (haj, azért elmorzsolok egy könnycseppet, hogy holnap a Mélypontba mennek, ahol minden szerda éjszakánkat töltöttük 2007 táján, Cell pedig a globális fasiszta összeesküvésről magyarázott, növényi tejszínhab nélkül), mi vagyunk az egyik legnagyobb nemzet a MY-Campeken, pezseg a közösség. 

Elég az hozzá, hogy most emiatt megtaláltak az IBD szervezésével is, a rendes tábort nem kértem, bulitábort igyekszünk csinálni, az IfiSIG elkezdte a hétvégéket, és emellé megpuccsoltam a SIGHT-koordinátort is. Elvégre én ismerek csomó embert külföldön, a magyarok már évek óta engem találtak meg az igényeikkel, hát miért ne legyek én? 

A MY-SIG-ben pedig már tavaly bekerültem kincstárnoknak a SIG dolgait kezelő alapítvány elnökségébe. Ezekben mind az a jó, hogy online lehet csinálni, az IBD hetében pedig pont otthon leszek.

*Ez szinte mindennap előjön. Dániában minden jól van, az egy rendes ország, gondoskodik a polgárairól, megvédi őket, biztosítja, hogy csak biokaját lehessen kapni és ne verjen át a taxis. Amikor nekiszegezem a kérdést, hogy akkor miért gondolkodott már évek óta azon, hogy olcsóbb országba kéne költözni, és miért nem megyünk a dán Mensa (sátorban 260 euró! 3 napra!) táborába, akkor nyel egy nagyot. Nincs ingyen ebéd, Magyarország azért olcsó, mert a szolgáltatások is olyanok, viszont a schengeni övezetben ezt nem felróni kell, hanem elköltözni mindenkinek abba a színvonalú országba, ahol jól érzi magát.