Beküldte Raya deBonel -
A velem egykorúak általában karriert építenek vagy gyereket nevelnek. Ezért nincsenek a Mensában, meg a Szigetre se nagyon jönnek ki, vagy legalábbis nem hetijeggyel, csak egy szelfi erejéig a Rihannától két kilométerre. Na persze csak savanyú a szőlő, mert erről is sikerült a David Guettával, a Brainsszel meg a Kiscsillaggal együtt lemaradnom (utóbbit tegnap este bepótoltam), én hülye ugyanis kimentem önkéntes tolmácsnak az eü-sátorba. Ez nem rossz munka, mert végre tényleg érzem, hogy szükség van rám (az orvosok némelyike tud angolul, de franciául biztosan nem, a gyógyszerész pedig nagy igyekezettel magyarázta a húgyúti fertőzéses lánynak, hogy "you put this in the water, before the sleep, after the pee"), viszont gondos tervezést igényel a 12-24-es beosztás miatt. Vagy este 8-tól bulizhatok, de így már fáradtan állok neki, vagy este 8-ra oda kell mennem a sátorhoz és végignyomni az éjszakát, ami után isteni érzés végigaludni a napot, csakhogy az ezt követő bulizásnak gátat vet a másnapi reggel 8-as kezdés. Ördögi kör, és tudom, hogy például a tűzoltók is így dolgoznak, de nekik nem kell utána az A38 sátorban arcon pörögni. Ezen kívül a teljes idióta, becsontosodott, intoleráns, szexista, túlterhelt, undok magyar egészségügy is felsorakozott, de a fesztiválozók ebből annyit vettek észre, hogy velük mindenki kedves, és végső soron mégis megkapják, amit kell. Én nem fogok odamenni többet, ennyit nem ér nekem a hetijegy (pontosabban Brüsszelben sokkal kevesebbet kell dolgozni érte), de legalább most már tudom, hogy többször is volt már olyan bajom fesztiválon, amivel nyugodtan odamehettem volna (ahelyett, hogy mondjuk egy teljes Hegyalját bicskapózban nyomok végig, mert előző este túl sok Tabascót toltam, khm).
Állítólag Rihanna vacak is volt. SIA viszont Shia Labeouf helyett hozta magával szívem csücske Paul Danót legalább videón (a színpadot nem láttam onnan, pedig ott is pöszögött valaki), a zene meg jó, csak hát ki tudja, ki tátogott a paróka alatt. Én kábé csak attól leszek libabőrös, ha Manu Chao elkezdi énekelni, hogy "mi vida, lucerito sin vela", ezt meg is tette, áldassék a neve, viszont ő is megúszós koncertet adott, messze nem volt akkora őrjöngés se a színpadon, se a közönségben, mint anno a Budapest Parkban vagy 2007-ben ugyanitt, amikor elment az áram, de az se nagyon számított. A Leningradra pedig rá se lehetett ismerni. Egy orosz lánytól lázmérés közben megtudtam, hogy idén volt egy nagy slágerük, mindenesetre úgy néztek ki, mint akinek hirtelen felvitte az Isten a dolgát, mert semmi Adidas meg söröspohárban vodka, sőt, már a kis Alisa Vox sincs, pedig a Turbobojtól eltekintve sok mindent nem csinált, és Yuliyának persze nyomába se ér. Helyette két harmatgyenge, de legalább dekoratív kiscsaj volt. Ha nem látom meg Alekszandr Popovot, rögtön leléptem volna. Így csak az Irie Maffia legvégére értem oda.
Idén nem volt időm váratlan felfedezéseket tenni, viszont a PASO koncert (ők nagyon leszállóágon lehetnek, már második évben kerülnek a záróshow-val egy időpontba) első sorában megismerkedtem ezzel a hujjogatós gitárossal:
Egyébként meg ja, régóta nem írtam. Egyszer volt egy kisregényem, A motoros naplója volt a címe, és egy srácról szólt, aki egy motorbaleset után amnéziában szenved. Jó szar lehetett, de az utolsó mondat valami olyasmi volt, hogy "abbahagyom az írást, ideje élni", hát nálam is ilyesmiről van szó. A színfalak mögött tök sok minden zajlik. Arra jöttem még rá, hogy nagyon élvezem, mennyire nem veszi észre a legtöbb ember, hogy semmit se tud rólam, mert én viszont csomót kérdezgetem őket, országos haverok vagyunk, hogyne. Viszont azzal együtt, hogy az én barátaim messze felülmúlják az országos átlagot, még mindig felüti a fejét az a sajátosan magyar mensás szokás, hogy mentális és elég kellemetlen hajhúzogatással fejezik ki az érzelmeiket, én meg ezt egyre kevésbé vagyok hajlandó elviselni, azzal együtt, hogy mosolyogva pszichológiai kórtörténetet állítsanak fel rólam. Hát minden rendben van, csak azért néha utálom az embereket.
Ami meg a leonbergit illeti, nincs az a fasorban se már, én meg mindenféle vízumokra várva függetlenül élem a mindennapjaimat.