Beküldte Raya deBonel -
Hát ez is micsoda... normális esetben előbb a) randizunk, b) összebújunk, himi-humi, mittudomén, c) elmegyünk együtt utazni. Na de mikor csináltam én valamit normálisan, ahogy Ramé mondta, nem én lennék, ha első randin nem mondjuk a Saul fiát néznénk meg (majdnem megtörtént eset), vagy mondjuk nem foglaltuk volna le azt a hétvégét ahelyett, hogy előbb legalább megcsókolt volna, vagy valami. Két kézzel fogom le a reményhalat, de nagyon ficánkol a rohadék, pedig egyáltalán nem tudom, hogy mi ez most.
Megint mensás hétvége volt, és úgy volt, hogy le se jön (idáig nettó a Vészre hajaz), aztán persze beállított, fokozatosan körém fonta magát (azt hitte, hogy úgy majd nem veszem észre? vagy hogy a többiek?), aztán félóránként bemondta, hogy ő már tényleg hazamegy. Fél 3-kor meguntam és közöltem, hogy én most lefekszem, erre csatlakozott. Bridget Jonesszal együtt kiáltottam fel, hogy basztikuli, több okból is.
Ne képzeljetek bele a dologba se romantikát, se erotikát, ez egyszerűen fura volt. Ott és akkor átkoztam el azt a pillanatot, amikor (januárban) erős, független nőként (húsz perc vívódás után) egyszemélyes matracot vettem a Decathlonban, az szélességre pont 70 centi. Ezen még én se férek el kényelmesen, nemhogy egy kifejlett holland. Még jó, hogy a fal mellé táboroztam, így legalább nem gurultam le, ehelyett a jéghideg lambériához lapulva töltöttem az éjszaka jelentős részét. A matrac minden ficcenésre méltatlankodva nyöszörög, a teremben 25-en alszanak, úgyhogy se hangot adni, se nagyon ugrándozni nem érdemes, már csak azért se, mert a szétcipzározott minihálózsákom alatt csak egyféleképpen férünk el mindketten. Hát nem éppen így képzeli az ember az első éjszakát. Mondjuk asszem, az másokkal is tudott ennyire vicces lenni, hajlamom van a szürreálisra. Legalább most már tisztában vagyok például a mellszőrzethelyzettel (a színét mondjuk nem tudom). Fontos az ilyesmi.
Néhány személyiségvonásra is fény derült: kiszemeltem nem egy előre tervezős alkat (nekiindulni, hogy velem találkozzon, egy szál fogkefe vagy váltás ing nélkül, ez tudatlanságra vall, az meg, hogy a lakásavató délutánján egy álmos holland faluban próbál ajándékot venni, abba bele se gondolok, hogy mire vall), csak az autó legyen rendben, az létfontosságú*. A jármű hupikék, és olyan arca van, ahogy egy loholó vizslának hátralapul a füle. Ezt közöltem vele is, a fajta részletezése nélkül.
Másnap aztán meglett a böjtje az éjszakai diszkréciónknak, négyen feneklettünk bele egy beszélgetésbe, erre az egyik lány, aránylag berúgva, megkérdezte, hogy van-e pasim. Menőmanóval az oldalamon erre nehéz lett volna mást válaszolni, mint hogy "nem tudom", mire az érintett elmenekült egy pakli Tichuért, én meg finoman felvilágosítottam a kérdezőt, aki visszatérte után Menőmanót kezdte el piszkálni, hogy miért nem hív el randizni. Végképp nem akartam teregetni a dolgot, de ha engem kérdeznek, az a tény, hogy pont ma egy hete költözött el az exétől, elég sokat nyomhat a latban.
Ezek után Tichuban (amit ezek Taipannak hívnak, a fene se érti, miért) laposra vertünk két másik intelligencset, ami azért volt meglepő, mert az elején nagyon nem éreztem a csít. Azt hiszem, 1200-55 lett a vége, de a legbizsergetőbb mégis az volt, amikor Menőmanó viccből rászólt a lelkesen kibicelő szalonmelegre**, hogy ne vezesse félre "a partnerét". Partner meg vigyorg.
Disclaimer az Univerzum kedvéért:
- ezt én úgyis el fogom rontani, vagy a több országban lakással, vagy féltékeny leszek, vagy azt találom mondani neki, hogy okosabb, mint valaki más (megtörtént eset);
- egyébként pedig a Gyapjas lakótársának van igaza, aki szerint csak azért húzza az időt, hogy jobban rápörögjek;
- amúgy is szórakozik velem, egy Vízöntő nem fog itt nekem elköteleződni.
*Tekintve, hogy az ember időnként egy unalmas kisvárosba kénytelen költözni, egyenlő oldalú háromszögben mind Hágától, mind Amszterdamtól.
**Nem bántásiból, de szerintem rajta kívül mindenki tudja róla.