Lakatparti - idézőjelben

Még karácsony előtt neveztem be erre a bulira, ami elvileg abban különbözik egy random szórakozóhelytől, hogy bevallottan mindenki pasizni/csajozni jön, tehát senkihez nem ciki odamenni. Motivációnak minden lány kap egy lakatot és minden fiú egy kulcsot, és ha véletlenül passzol, akkor adnak egy tombolát meg egy új lakat-kulcs párost. Régi, kedves mensás ismerőssel mentünk, akivel újabban azt fedeztem fel, hogy félszavakból*. Egyébként előtte 5, illetve 3 nappal a Helyibaráttal folytatott több órás chatelés után hirtelen felkapcsoltak bennem egy lámpát. És azt vettem észre, hogy az életemnek még jó néhány szobája van a "Párkapcsolat" nevű félhomályos, buja vörös fátyolfüggönyökkel védett, tűzliliom-illatú, vastag szőnyegű kis búvóhelyen kívül, és ezek a szobák sokkal érdekesebbek és fontosabbak, mint ahogy emlékeztem rájuk. Itt van például az Igaz Barátok szoba, ahonnan eddig csak a kalózok meg pár mensás látszott ki, de most jöttem rá, hogy tulajdonképpen egész népes és nemzetközi már a társaság. Meg az a hosszú, lendületesen ívelt falú és egyenletesen emelkedő folyosó, amit Karriernek hívok jobb híján, és ami eddig pókhálós, mocsaras terepfutó-pályának látszott. Meg a Kreatív Projektek nevű spájz, ahol szinte végeláthatatlan polcokra derült kedves fény. Szóval áradt a boldogság rendesen, és még mindig nem maradt abba. Ilyen helyzetben az, hogy tetszem-e majd valakinek, elhanyagolható csekélységnek látszott.

A pasik között a nyeretlen huszonévestől a gusztustalan ötvenesig terjedt a skála, de én mindjárt kiszúrtam magamnak egy olyan srácot, hogy hollandnak is beillett volna (nevezzük "Magas"-nak). Kinyitotta a lakatomat, majd furtonfurt belémszeretett, és alig akart elengedni. Tudniillik beszélgetés közben is állandóan odajöttek a pasik kulcsorogni**, és volt köztük kettő, akivel szerettem volna megismerkedni. Egyikük menet közben talált már magának egy viszonylag hamvas*** szőkét, úgyhogy őt elengedtem, a másikkal ("Jófej") viszont tíz perc után már a schönbrunni kastélynál tartottunk.

Nekem ez az egész egy próbakör volt, mert a legjobb indulattal se nevezném magam budapesti illetőségűnek, tehát fel voltam rá készülve, hogy amint töredelmesen bevallom Hágát, elköszönnek, sőt, talán még nem is lesznek közben udvariasak (vö. "akkor mi a f%@%%;-t keresel itt, foglalod a helyet mások elől?"), de pont Magas és Jófej nem bánta, vagy legalábbis éretten kezelték a csalódottságukat. Örültem, hogy megismerhettem őket, de ott a parketten hasított belém, hogy ez igazából nekem most nem annyira kell****, ezért fejedelmi nagylelkűséggel kértem meg Jófejet, hogy mentsen már meg egy hölgyet a köré jutott bajtól (értsd: levakarhatatlan, öreg, kövér pasas áthatolhatatlan önbizalommal). A hölgy persze egyből rebegtetni kezdte szempilláit megmentőjére. Közben nyugtáztam, hogy Magas ugyanazzal a szőke lánnyal álldogál már egy ideje, úgy néz ki, ő ma este a második legszebb lány. Kimentem mosdóba, mire visszajöttem, Jófej és hölgye eltűntek, majd nemsokára Magas és partnere is távoztak, előbbi a telefonját nyomkodva, egyáltalán nem diadalmas hódító látszatát keltve.

Leültem, hogy üzeneti úton kiszabadítsam egy másik kedves mensás kollégámat az otthoni munka fogságából (éjjel 1-et írunk). Már épp riasztotta az Übert, amikor letottyan velem szemben egy jelenség.
- Látom, hogy veled jól lehet kommunikálni - mondja kicsit izzadós hangon. - Megiszunk egy koktélt?

Elővigyázatosságból alkoholmenteset kérek, ő olyan kéztartással, mint a cigánypecsenyén a szalonnataréj, édes Martinit rendel.

- Hogy tetszett a buli? - érdeklődöm.
- Hát, nem nagyon - vallja be. - Itt van egy srác, Kovászos Ubul, ilyen körszakállas, neki nagyon bejött, mert ő magabiztos.
(- Tudok adni pár tippet - reked bennem az első ösztönös reakcióm.)
- De tudom, miért olyan magabiztos ő. Én pénzszállítón dolgozom, idézőjelben. Egyébként le a kalappal előtted, idézőjelben - simítja meg tétován a térdem, és ebben a pillanatban tudom, hogy azért maradok benne a szituációban, hogy anyagot gyűjtsek egy karakter megformálásához, aki amúgy azért nem jutna eszembe, mert nem hiszem el, hogy létezik. - Nagyon szép vagy.
- Köszönöm.
- Szóval pénzszállítón dolgozom. Korábban a Pisze Kft-nél voltam, idézőjelben, de onnan eljöttem, mert nem fizettek annyit, amennyit ígértek. Százharminckettő bruttó, százhuszonkilenc bruttó, száztizennyolc bruttó, plusz harminc.
- Harminc micsoda?
- Idézőjelben.

El tudjátok képzelni. "Ments majd meg, nagyon gáz csávó van itt" - megy az üzenet mensásunknak. A pincérek kihúzzák a diszkólámpákat, a dj hóna alá csapja a pultot és távozik. Belép Magas.
- Címenként kétezerötszáz forint, és mondom neki, idézőjelben...
- Hát te? - kérdezem Magasat.
- Vissza kellett jönnöm - feleli, és a bohózat tovább írja magát. Fesztelenül beszélgetni kezdünk, Idézőjelben pedig pár perc után észreveszi, hogy elfelejtette a mondat végét. Átvonul egy merőleges padra, majd kornyadozni kezd.

- Szerinted be fog kómálni? - kérdezem Magasat.
- Szerintem mindjárt elrendeli, hogy bilincseljék a lábához Leia hercegnőt - vágja rá Magas. Belép mensás.- Nem rólam írt - lövi le a poént Magas.

Abszurd mozzanataival és a lúzerek számára a való élethez hasonlóan fenntartott szívfájdalmakkal együtt az ismerkedésnek ez a formája kevésbé húspiac, mit egy átlagos Plux, és hatékonyabb, mint az online keresgélés. Ha egyszer pasit akarok majd, feltétlenül kipróbálom komolyan is.

*Volt például, hogy odalépett és diszkréten megkérdezte, hogy megmentsen-e.
**Azokat nem értettem, akik csalódottan kiveszik a kulcsot, majd elsomfordálnak kicserélni azt, de anélkül, hogy egy szót szólnának hozzám. Ők biztos a tombolára hajtottak.
***A nők, ahogy láttam, 35-től kezdődtek, a fiatalabbakat biztos felszívja az itt jelen nem lévő férfiréteg.
****Ebben bűnrészes Menőmanó, aki egyhetes hallgatás után pont a készülődés közben jelezte nekem, hogy szabadulószobázni megy.