Büdös, vizes macska-szaga

Ez egy hosszú történet.

Tegnap elkezdtem egy kizombatanfolyamot. Természetesen Gaylord Focker szervezte le, ezért én semmit nem tudtam, csak a címet és az időpontot (16:45). Kötelességtudóan odabringáztam, elmekegtem a recepciósnak, hogy mit akarok, de szerencsétlen azt se tudta, hogy most a tangós vagy a salsás terembe küldjön. Végül csak megtaláltam, és az volt a szerencsém, hogy már ott sürgölődtek a tanárok, mert így legalább megtudtam, hogy inkább 18:45 lesz az. Mire lesündörögtem, befutott maga GF, még aznaposan a halloweeni buliból, kék-neonsárga maszatokkal a fején, masszív alkoholszagot árasztva és összefüggéstelenül beszélve. Röviden vázoltam neki a szituációt, mire ő rámeredt a telefonjára (amiben a délelőtt 11-kor, épp hazaesve nekem küldött hangüzeneteken ("Tudom, hogy megígértem, hogy 16 órán át békén hagylak, de a haverom elaludt a klotyón, én meg unatkozom" és hasonlók) kívül olyan dolgok voltak, hogy az egyik sms-beszélgetés témájának kulcsszavai valahogy átvándoroltak a másik beszélgetésbe, így akivel macskaalomról csevegett, annak azt írta, hogy "a macskatartásnak nem lehet Converse nélkül nekivágni".

Igen, mert azt is kitalálta, hogy ha már én jövő héten kábé semmikor sem érek rá elmenni vele örökbe fogadni a kinézett orosz kék kiscicát, akkor menjünk vasárnap. Ez egy kedves meglepetés, csak éppen az volt a hátránya, hogy egyáltalán nem vett semmit a dögnek, se almot, se ágyat, se kaját. Például. Meg vakarófát se. Ez még mind pótolható, de azzal nemigen van mit kezdeni, hogy a macska Hágától két és fél órányira lakik, ő meg este 9-re ígérkezett, a kizomba viszont két órával később van, mint gondoltuk. Ja és közben ő két órát aludt, még mindig alacsony a vér az alkoholszintjében, és egyenesen menni nem tud, nemhogy felelős szülőként viselkedni. És akkor néz rám, hogy erre valók a barátok.

Oké, kezembe veszem az ügyet, először is elkobzom a telefonját és diktátum alapján lekommunikálom a macskás nővel, hogy később megyünk, oké-e. Aztán elvezetem az autóját hozzám, közlöm, hogy sürgősen zuhanyozzon le. Addig főzök, de mi van persze otthon, rizs, tojás és embertelen mennyiségű sajt. Amit ebből rittyenteni tudok, azt csak bekötött szemmel képes megenni. Közben haver feltámad és telefonál, biztos rosszra gondolt, amikor ezt a szituációt vázoltuk neki.

A kizomba attól eltekintve oké, hogy partnerem képtelen egyenesen állni és még mindig dől belőle a piaszag. A végére egészen feltámad, bevágtatunk a fogadott holland családhoz a macskaszállítóért és magunkhoz veszünk egy banánt. Suhanás Zeelandba, körülbelül oda, ahol Helyibarát lakik, de az kéne még, hogy ezek megismerkedjenek.

Ez tényleg a bús francban van, meghitt trágyaszag, kis falvak, miniatűr sebességhatár-táblák. GF-et leginkább azért tartom, mert vele kellően gyakori dózisokban orvosolni lehet a krónikus Mensa-hiányt, úgy tudok vele beszélgetni, ahogy ebben az országban senkivel. Hát ez most sem volt másképp, bár néhány dolgot azért rosszul tud rólam, például azt hiszi, hogy én nem bírom a csendet, meg hogy velőmig gonosz ember vagyok. Pedig ugye... ugye?

A beígért fél 11-es érkezés helyett majdnem éjfélkor mondja be a GPS, hogy megérkeztünk, pechünkre tejföl ködben, egy vaksötét körforgalom közepén. GF ekkor laposkúszásban tárcsázza a macskás hölgyet, tudniillik egyszer már eljátszotta ugyanezt, ugyanezzel a körforgalommal, tehát most duplán szégyelli magát. Mentségünkre szolgáljon, hogy egy, haladási irányunkhoz képest 270 fokos szögű, kivilágítatlan tábláról kellett volna a kialvatlanságtól kisimult agytekervényekkel felismernünk, hogy Angel Fodrászat. Na.

A házban elviselhetetlen bűz van, csak tippelek, hogy a tehenek vagy a macskák miatt. Angel férjéről az errefelé népszerű, de pl. Angliában is létező "Paraszt asszonyt keres" című műsor jut az eszembe, ami pont olyan, mint ahogy hangzik. A kérges tenyérhez ugyanakkor érző szív társul, látszik, hogy szeretik a beltéri zsebtigriseiket.

Egy kis elkerített sarokban négy pelyhes, bolyhos, eszméletlen cuki, nyikorogva nyávogó kismacska játszadozik, és az egyik, úristen, a piros nyakörves, a miénk! Párként pózolunk, ami, tekintettel a hollandtudásom foghíjas mivoltára, nehezen hihető, de túl vagyok azon a ponton, hogy ez érdekeljen. GF zavarában megdicséri a bűnrossz kávét. Az udvariassági körök után felnyaláboljuk a dögöt, aki a kocsiban persze azonnal panaszosan vernyákolni kezd. Legjobb tudásom szerint simogatom, időnként ellenőrizve, hogy él-e még. Suhanás vissza. 40 megtett kilométer után elmegy az internet és ismeretlen tájakon járunk, kiderül, hogy azért, mert átkeveredtünk Belgiumba. Ezen már csak röhögni tudunk.

Az igazi mélypont akkor érkezik el, amikor beérünk Hágába. A biciklim, ugye, még mindig a bús fenében, a kizombás hely előtt, és hajnali fél négy van. Megegyezünk, hogy én átbiciklizem a suli elé, úgyis holnap megyek vizsgázni (mondom még egyszer, hajnali fél 4), és ő ott összeszed engem. Hát nem. Ő elment az én lakásom elé, ahova egyébként soha nem jön, mert egyirányú utca (na nem mintha ő nem olyanban lakna). A telefonom meg döglött. Klassz. És még mindig kísérteties köd van, pont ilyen időben szoktak elkezdődni a horrorfilmek. Félig aggódva, hogy nem hajtott-e bele a Hágában bőven tenyésző csatornák egyikébe macskástul (per pillanat nem tudom, melyiküket sajnáltam volna jobban), félig átkozódva, hogy miért mindig nekem kell mindent megoldani, felültem a bringára és először megnéztem, hogy nálam van-e (akkor már nem volt), és azon voltam, hogy ha közben nem ért vissza a sulihoz, akkor megyek a csatorna mentén, vagy az ő lakásához, amíg meg nem találom. Mert a barátok, ugye.

Persze addigra odaért, ahova kellett neki, és már épp engem vádolt volna késéssel. Aztán elmesélte az este sztoriját. Ahogy ott parkolászik, megjelenik egy rendőr. Valahogy így képzelem a beszélgetésüket.
- Jó estét kívánok, személyit-forgalmit-jogosítványt!

...

- Megkérdezhetem, hogy miért áll itt járó motorral?
- Várom egy barátomat.
- És hogy hívják ezt a barátot?
- Adél... ööö... a vezetéknevét nem tudom kimondani. De ez miért is lényeges?
- Hát mert kissé gyanús, hogy hajnali négykor itt áll járó motorral.
- Ez azért van, mert vettem egy macskát. Itt van ni...
- Kissé különös az időzítés, nemde?
- ... Ez egy hosszú történet.*

*És úgy lett vége, hogy felmentünk, rögtönöztünk a macskának almot, vizet meg kaját, és GF írt egy üzenetet a thai lakótársnak, ami majdnem úgy hangzott, hogy "Szia, van egy macskánk, később elmagyarázom, de légyszi ne edd meg."