Beküldte Raya deBonel -
A fenti talán a leghíresebb sora Macklemore Thrift Shop című számának, és annak az életfilozófiának a végleteit fejezi ki, amit a vicc a nőknek tulajdonít: a normál ár feléért azt is megvesszük, ami nem kell. Na persze én még véletlenül se működöm így, viszont a használtboltok kihozzák belőlem az állatot.
Hollandiában ennek hagyománya van: ezekben a boltokban állandó garázsvásár folyik részben adományozott, részben bizományozott cuccokból. De van itt minden, amit el tudtok képzelni: konyhai eszközök, poharak-tányérok darabonként vagy teljes étkészletben, mindenféle, özönvíz előttitől szinte újig terjedő életkorú háztartási gép, ruhák, bútorok, vickek és vackok, konkrét márványoltárokat is láttunk.
Ez a legnagyobb, 800m2-es Kringloop bolt egyik polcsora.
Nyilván rengeteg a kacat, a törött, a karcos áru, egy helyes kis lámpát azért nem vettem meg, mert nem volt benne égő, így nem is lehetett kipróbálni, meg picit sérült is volt. De igazi kincsek is vannak, például két kerámiatálkát is megfogtunk, mire az épp mögöttünk elhaladó bácsi gyorsan figyelmeztetett, hogy azok márkás darabok, 20 euróba fájnak. Ez az üzleti modell marhára kéne máshol is! Kulturáltan meg lehet szabadulni a felesleges dolgoktól (az adományokért házhoz jönnek), a boltokban csökkent munkaképességűek dolgoznak, a bútorozatlan szobába költöző csóró diák számára pedig előnyös, hogy 100 euróból meg tudja venni az élethez szükséges legalapvetőbb dolgokat, úgy is mint:
- kétszemélyes matrac
- akkora íróasztal, amekkorám még nem volt
- görgős szék
- nagyra törő asztali lámpa
- serpenyő
- kislábas fedővel
- üveg sütőtál
- müzlistálka
- salátástál (erről majd még közlök képet, de úgy képzeljétek el, hogy mondjuk rozsdamentes acél, aranyozott karmos lábakkal)
- két lapos- és két mélytányér
- három bögre
- öt pohár
Mondjuk a leonbergi többet nem jön velem vásárolni, miután itthon észrevettem, hogy a menő kortárs designpoharak, amikbe úgy beleszeretett, valószínűleg cellux 2 cm-enkénti alkalmazásával, üvegfesték lecsorgatásával, illetve a családtagok nevének látszatra javítófestékkel történő felvitelével lettek többek puszta martinis reklámkelyheknél. De mégis jó azt érezni, hogy összebútoroztu(n)k. A poharak egyébként szépek.
A szobám akkora, mint Pesten a lakásom. Mindkét oldalon hatalmas ablakok vannak, hőszigeteltek, de a sirályvijjogás azért áthallatszik. Kissé még befejezetlen, a függönydizájnon még lehetne finomítani, de a konyha és a fürdőszoba fel van szerelve mindenféle jóval, a házinéni tényleg rendes, és iszonyat jó a közlekedés (tengerhez vivő villamos 2 perc, pályaudvar 10 perc, egyetem 5 perc, ha végre befejezik annak a nyavalyás hídnak a felújítását, addig szintén 10). A parkolás legközelebb másfél kilométerre ingyenes, a Lila Gyöngy (a leonbergi szerint Teknőc) számos hasonló korú és méretű kis járgány között várja a következő bevetést.
- Szerinted magányos ott kint? - kérdeztem kedvesemet.
- Á, szerintem marha büszke magára. Nézi az elhaladó Audikat meg BMW-ket, és mutatja nekik a fityiszt - vélekedett a Leonbergengóci.