Beküldte Raya deBonel -
Meg gyorsan gyakoroltam valasztojogomat, ehhez viszont autot kellett berelni. Szokasos megalomaniank most egy BMW 525 Luxury Editiont eredmenyezett, ami kabe ugy nez ki, mint egy urhajo, es ugyanannyira nem mer az ember semmit megnyomni rajta. Nyithato teto, navigacio kijelezve a kormany mogott, meg ilyen fittyfenek. Harom nap alatt lehetetlen kiismerni, de legalabb jo nehez vele parkolni. Apropo, teljesen megertem, hogy ez az allatfaj miert nem szokott indexelni: gyarilag olyan lehetetlen az indexkar, hogy vagy harmat villog, vagy atnyomja az ember rendes indexelesbe, onnan viszont lehetetlen ugy kivenni, hogy ne kezdjen el egybol a masik iranyba kattogni. A leonbergi ezt ugy fogalmazta meg, hogy "nem intuitiv" a jarmu.
Szombat hajnalban jott ertem a vonathoz, bezuhantunk az agyba kedves olasz mensas hazigazdanknal, majd ugy del korul reggeliztunk, es irany a Museuminsel.
Ez az Ampelmann a berlini kozlekedesi lampak kis figuraja, a varos ikonja. Nana, hogy bart es sort is elneveztek rola. Itt hedereztunk egy par orat, aztan a TV-toronyba mentunk fel.
Uj iranyok...
Este meg beneztunk a helyi Szimplaba, ami reszben egy nyugis kis kavehaz, ahol ismerik a froccsfajtakat, de csak feherborbol keszitik el, reszben pedig egy raktarvaros, ahol mindenfele alternativ kocsmak vannak nagyon ijeszto kidoboemberekkel. Kicsit Krisztiania-feeling, csak nincs nyiltan kimondva, hogy drogot arulnak.
Vasarnap a magyar nagykovetsegen kezdtunk (innen uzenem Javor Benedeknek, hogy szivesen), aztan a Maurerparkot vettuk celba, mint kiderult, Berlin fel lakossagaval egyutt. A hetvege legviccesebb elmenye, hogy a leonbergi das Schorlet akart nekem kerni, mire a pultos felhorkant, hogy az DIE Schorle. Ezen elvitatkoztak egy darabig, aztan betudtak a dialektusoknak.
Voltunk meg az East Side Gallerynel, ami a Fal egy darabja felgraffitizve.
Meg aztan tulajdonkepp torulkozonap volt, mondjuk errol a nemetek nemigen tudtak, mert a hivatalos oldalon semmilyen rendezveny nem volt, egy osszejovetelt talaltam ugyan a Facebookon, de az nagyjabol annyira volt meghirdetve, mint Arthur Dent hazanak lerombolasa: a megjelolt hely zarva volt, es nagyon nem feltunoen meg volt ugyan jelenitve a cim, de 300 m helyett kabe egy kilometert kellett setalni, es vegul megerkeztunk egy festekszagu, kihalt, kiserteties kocsmaba, ahol olyan itallap volt, hogy az allam leesett. Nemhogy a rumokban nalam mar mercenek szamito Zacapabol kevernek koktelt, hanem alapbol a legjobb gint rakjak mindenbe, es nana hogy volt Pangalaktikus Gegepukkaszto is, mondjuk a leonberginek majdnem a gyomrat pukkasztotta, de mindenesetre eros volt, az tuti.
Es persze ejfelkor akartunk megerkezni, de nagyjabol akkor indultunk el. En vezettem, a leonbergi meg besegitett olyan megjegyzesekkel, mint hogy "vigyazz, macskak meg ilyenek".