Beküldte Raya deBonel -
4:45 - Csipás agyammal még azt sem fogom fel, hogy nekem most rossz lenne felkelni.
5:15 - Kilépek a házból, elindulok az 5 percre lévő villamosmegálló felé, ahol elvileg 28-kor jönnie kéne egy 94-esnek.
5:19 - Elhúz egy villamos a Louise irányába ("Sebaj, biztos ez a 93-as").
5:22 - A megállóban konstatálom, hogy a szombati menetrend szerint 19 után legközelebb 43-kor jön arra bármi is.*
5:39 - Kifulladva, vízhólyagos lábbal (magassarkú, hátizsák, macskakő, buliból tántorgó fiatalok) érkezés a Louise-ra.
5:40 - A menetrend alapos** tanulmányozása, jegykezelés, belépés a peronra.
5:41 - Gyanút fogok, hogy a kijelzőn sehol egy metró.
5:42 - Dérrel-durral felcsattogás a felszínre zaftos magyar nyelvű káromkodások közepette, taxivadászás, az ötödik mondjuk meg is áll.
5:53 - Elégedett lezökkenés a 6:00-kor induló reptéri buszon. Annak halk átgondolása, hogy ennél még a magyar taxis is olcsóbb lett volna, ha imádkozni kell is neki, hogy méltóztassa elvállalni a fuvart.
Ez eddig egy elég frusztrált reggelnek tűnik, és a normál időszámításom szerint még nincs is nappal. Viszont J mindent vivő szülinapi ajándéka, amit csak a hétvégén kaparintottam meg, megédesítette a várakozás óráit. Egy cappuccinóval letelepedtem a kávézóban és elkezdtem ábrázolni az isteni Matthew-t (Matt mester, avagy Matthew Goddamn McConaughey). Kisvártatva azt hallom a fejem fölött franciául: "Ott van a kép a telefonján, és azt..." Felnézek, hát a kávézó két alkalmazottja. Úgy tűnik, a tolmácsolás után ismét sikerült szert tennem egy hobbira, amiről a be nem avatottak azt hiszik, hogy valami misztikus tehetség kell hozzá, és tök hiába magyarázom, hogy egyszerű technika és gyakorlás kérdése. Mindenesetre gyorsan ismertettem velük a jobb agyféltekés rajzolás alapjait, majd visszatértem rajongottam fénylő fürtjeihez.
A nap ezután kellemesen telt (házi húsipari termékek és natúrkozmetikumok beszerzése, halat tartalmazó ebéd, szilvás Unicum, délutáni szundi), csak aztán eszembe jutott, hogy Jóanyámnak megígértem, hogy lecserélem az XP-jét Linuxra. Én. Aki a blog olvasóinak többségének a szemében reménytelen kockafej vagyok (a másik fele szemében mondjuk aranyos, elvont bölcsész).. És aki már sok mindent kipróbált, de két dolog még nem került le a bakancslistájáról: 1) a Linux használata, 2) bárminemű oprendszer saját kezű telepítése.
Főszereplők:
Erin: 2005-ös évjáratú, akksijától eltekintve kifogástalan Fujitsu, az első laptopom volt egyébként
Kacor: 2009-es évjáratú, akksijától és néhány billentyűjétől eltekintve kifogástalan Toshiba, a második és jelenlegi laptopom.
Nyúl: 2014.es évjáratú Tapsi Hapsis pendrive.
Transcend: 2013-as évjáratú külső vinyó.
És még sokan mások. A gondok ott kezdődnek, hogy Erin felkínálja, hogy bootolhatok vinyóról, CD-ROM-ról vagy floppyról (what year is it???). Nekem ugye külső vinyó s USB áll rendelkezésre. J hathatós ösztökélésére ráeszmélek, hogy tudnék DVD-t írni, ha lenne, és zárás előtt 10 perccel (kifulladva, de ezúttal a többi hangulati elem nélkül) bekocogok a Media Marktba***. Innentől nagyjából eseménytelen a sztori, lényeg, hogy kisebb megszakításokkal hajnaltól estig rohantam...
*A Google Mapsnek k.rvannya, de persze én nem néztem meg a helyi BKV oldalát...
**Khm, a hétköznapi menetrendé, mármint.
***Említettem már, hogy imádok a Westend tövében lakni? Ahogy egy másik helyi csaj ;) mondta: once you go Újlipót, you never go back.