Beküldte Raya deBonel -
Nem tudom, mit sugárzott az aurám az utóbbi napokban, de egy magányosnak szánt Exki-ebéd végén lehetőséget kaptam, hogy egy szál Frida-festményben nyilatkozzak a mexikói tévének, a teaboltos néni kedvesen megkérdezte, hogy beilleszkedtem-e itt Belgiumban*, az airbnb-s házigazdám pedig azzal fogadott tegnap este, hogy itt egy zacskó (amúgy alig hordott és tök stílusos) ruha, ugyan válogassak kedvemre. De a legjobb, hogy több hónapos hallgatás után végre a holland lakásmaffia** is reagált, és ha minden igaz, miután találtam egy számítógépet, amelyiken emulátorral elő tudtam varázsolni azt a böngészőt, amit a rendszerük szeret, sikeresen lefoglaltam egy szobát egy tavaly átadott, 23 emeletes koleszban, 2 másik csajjal osztozva a konyhán és a fürdőszobán. Ja és végre úgy leszek, mint a leonbergi***: elég órakezdés előtt 10 perccel kihengerednem az ágyból és átsétálni az utca túloldalára.
*Nem volt szívem megmondani, hogy még időben elmenekültem.
**Legalábbis a Facebook-oldalukon többen akartak -1 millió csillagot adni nekik, de amennyire az amúgy gyors és kellemesen cinikus válaszokból kivettem, a szokásos problémákon kívül (hajnali légkalapácsozás, nincs meleg víz egy hétig stb.) nem annyira ördögiek. Azért csinálok nekik egy külön címkét, mert ahogy magamat ismerem, lesz még felháborodott bejegyzésem róluk.
***Eskü, ebből a bejegyzésből ki akartam hagyni a leonbergit, de csak mindig belemászik.