Ami nincs fenn a Facebookon, az meg se történt

A címben annyi az igazság, hogy pont erről beszélgettünk tegnap a kocsiban a leonbergivel (mármint hogy álom volt-e ez a hét Spanyolország északi partján), mire önérzetesen rávágtam, hogy bizonyítékok vannak a telefonomon, aztán... nem tudtam előkapni, mivel ott felejtettem egy francia benzinkút vécéjében.

Kedvesem, miután kiujjongta magát, hogy nem hallja többet az emailektől a 9gag frissítésekig mindenre figyelmeztető vidám csipogást, azért segítőkésznek mutatkozott. A tankolásról szóló blokk időbélyege szerint négyórányi vezetésre voltunk a helyszíntől, és ekkor vezettünk második napja. Egyikünk sem lelkesedett a kézenfekvő megoldásért. Először mondjuk azt kellett meghatározni, hogy érdemes-e egyáltalán megoldást keresni, vagy már rég valaki más szenved azzal, hogy átállítsa franciára* Optimus fővezér nyelvét. Hívtam magát a telefont, persze semmi. Hívtam a benzinkutat, ott másodszorra felvették, és (pofátlan mázli No. 1) megvolt! Hogy mit tegyünk, arra a hölgynek sem volt jobb ötlete, mint hogy "hazatérőben úgyis eljönnek még egyszer erre, nem?", amire én azt reagáltam, hogy "nem, én ilyen ügyes vagyok, hogy már hazatérőben hagytam el a telefonomat**. Kértem egy kis gondolkodási időt, eközben a leonbergivel megfogalmaztuk, hogyan lehet telefonban udvariasan arra célozni, hogy nem leszek hálátlan, majd visszahívtam a hölgyet és lediktáltam neki a Ribizliland címét, ahol jövő héten meg fogok szállni. Azt nem mertem nagyon a szájába rágni, hogy ajánlva adja fel és jól csomagolja be, de elég értelmesnek tűnt, meg hát enélkül mi lenne benne az izgalom. Viszont kompenzációt nem fogadott el.

Tehát elvileg Optimus vissza fog térni hozzám (pofátlan mázli No. 2.), addig viszont (szipp) se fényképek, se (szipp) vaccappolás, se (szipp szipp) Skype. 

*Ha nagyon rasszista volnék, mint ahogy nem vagyok, akkor azt mondanám, arabra.
**Mentségemre szolgáljon, hogy elterelték a figyelmem, ugyanis a leonbergi vigyorogva odaszólt, hogy ne nézzek bele a tükörbe. Hát ez, mint a gyerekeknél, nálam is tutira működik, így fedeztem fel, hogy a közös játékunk bizony nyomot hagyott rajtam. Kivételesen nem a rézvörös hajam miatt bámult öt kamionos és a jólelkű pénztáros néni, hanem mert egy almáról való matrica volt a homlokomra ragasztva.