Joósistvános

Annyian írtak már erről, engem meg nem hagy nyugodni ez a joósistvános-nőklapjacafés. Bár a kutyatulajdonos szerint nem írok jól, nem bírom ki, hogy a magam fogalmazatlan módján világgá ne kukorékoljam a véleményemet. Nem kelek ki magamból, nem kérem ki magamnak, inkább talán megsimogatnám a bukisját, és a Trónok harcát idézném, azt a mondatot, hogy "Nem tudsz te semmit, Havas Jon". 

Azzal érvelni, hogy ha ennyire tudja a tutit, miért nincs nője, szerintem olcsó fogás. Pont a saját magukat ismerő és igényes embereknek lesz a legnehezebben párja (pláne ha nem járnak olyan országokba, ahol egy liter sör két euró), simán lehet, hogy még ő sem találta meg az igazit. Viszont akkor megint felmerül, mint a katolikus papokkal szemben is, hogy miért máséval veri, amikor nincs első kézből szerzett tapasztalata. Az ilyen tapasztalatok hatására szoktuk a fejünket ütemesen a tenyerünkhöz csapkodni ifjúkori ideáinkra visszagondolva, 39 évesen mindenesetre már nem illik olyasmit nyilatkozni, ami után gyorsan visszakozni kell. Csernust a fél ország utálja, ő mégis tovább károgja a hülyeségeit. Tessünk már legalább gerinces bunkónak lenni.

Egyszer fültanúja voltam egy kabinbeli eszmefuttatásnak arról, hogy miért van a spanyol kabinban annyi meleg férfi, miközben nálunk egy sincs. Ott az volt az alapgondolat, hogy Magyarországon kiemelten jó fizetésnek számít az, amit a tolmácsok keresnek, ezért több a férfi még akkor is, ha a szakma jellege miatt a nők általában sokkal alkalmasabbak rá, ezzel szemben nyugati országokban simán haza lehet vinni ennyit máshonnan is, ezért nem tülekednek a macsók a mikrofonhoz. Hát nem tudom, az biztos, hogy kolléganőim mind elférfiasodott, boldogtalan korcsok a coach úr szemében, hiszen van köztük olyan, aki a 7 hónapos gyerekét bízta az otthon dolgozó párjára, míg ő Brüsszelben járt, van olyan, aki egyedül nevelt fel több gyereket is Magyarországról ingázva, és olyanról is hallottam - bár az nem magyar volt, asszem - akinek bekapcsolt mikrofonnal folyt el a magzatvize. Ami még közös bennük, az, hogy ritkábban beszélnek rúzsokról és receptekről, színházról, koncertekről és politikáról annál gyakrabban. És némelyik még sört is iszik. Legtöbben egyébként boldog házasságban élnek. A közvetlen környezetem tehát eléggé eltér a felvázolt ideáltól, és mégis rózsaszínebbnek tűnik, mint a patriarchális magyar valóság.

Na meg itt van a Mensa. Közhely, hogy a mensás nők mensás pasit akarnak (nyilván, pont nekünk fontos, hogy szellemileg is felettünk álljon a párunk*), a mensás pasik viszont nem ragaszkodnak a mutáns nőkhöz. Talán kiskakasok akarnak lenni, talán egyszerűbb életet akarnak, ahol mondjuk nem cserélnek eszmét a nyílt forráskód etikai dilemmáiról, viszont andalítóan rotyog a pörkölt? Joósistvánnál is hasonlót sejtek. Talán ő maga nem tudja. A leonbergi se gondolta, hogy majdani párja nem a tűzhely mellett kuporogva várja majd, hogy ő visszajöjjön a tengerről, hanem alapvetően beint és megy a dolgára, sőt, időnként neki kell majd gin-tonikkal készülnie az accony fogadására. De tudjátok, mit? Az okos és magabiztos férfiak büszkék a párjukra. Nem azért választják őket, mert jók a lakás bármely kiválasztott helyiségében, hanem mert van ún. személyiségük. Ez mitől múlna el? Attól, hogy a pasi kettő helyett keres? Arra a nettó baromságra, hogy egy biztos állás nélkül frissen beindított vállalkozás mennyit hoz, és mennyit árt az ebből adódó létbizonytalanság a kapcsolatnak, most nem térek ki.

Megváltozott a világ a mamutok óta, tényleg. Ma a sikerhez nem muszkli és még csak nem is tekintélyes fellépés meg lendület kell (ami egyébként mind lehet nőknek is), hanem együttműködés, alkalmazkodókészség és éberség, amiben sajnos a nők szoktak jobbak lenni. Pasikáim meg frászt kapnak, hogy a nők még a munkahelyen is lenyomják őket. Azt hiszik, azért szeretjük őket, mert okosak, ügyesek és erősek**. Bizonytalanságból fakad ez a nagy csaholás, meg kényelemszeretetből.

A férfi nyilvánvalóan a világban értelmezi magát, ehhez próbál hozzátenni, ezért dolgozik. Ha viszont a nő is csak a saját projektjében tud gondolkozni, akkor abból párhuzamosság lesz, két fáradt, egymástól törődést váró ember a nap végén, nem pedig egység.

My ass, de komolyan. Egymástól várnak törődést? Akkor ez azt jelentené, hogy a férfinak is... kéne... törődni...? Ajjaj. 

Ha ugyanannyira értjük egymást, akkor egymás mellett állunk, pedig ez nem így van, a férfi és nő nem az alma két fele, hanem a magház és a külső héj.

Egy szinten állás? Egyenlőség?? Te jó ég, micsoda elfajzott gondolat.

Azért is öngólt lőtt ezzel az egésszel, mert a célja nyilván az volt, hogy megerősítse azokat a nőket, akik jobb ötlet híján beletemetkeznek a háztartásba, meg az, hogy frusztrálja egy kicsit azokat, akik, mivel kint a világban ún. ingerek érik őket, időnként elbizonytalanodnak, és megkérdőjelezik a saját szerepüket. Húsz évig tanultál és küzdöttél azért, hogy ott légy, ahol, nem akarsz inkább croissant-t sütni és papucsot kikészíteni? Kiváló kérdés! Csakhogy a szerepekbe kényszerítés azt is jelenti, hogy a férfiakon megkettőződik a nyomás. Már nem csak a családjukat kell eltartaniuk, szárnyalni is kell, álmot megvalósítani és csillogó szemmel kőkeménynek lenni, miközben a legtöbben inkább egy sört szeretnének esténként. 

Persze itt sincsenek abszolút igazságok. Nekem nagyon idegen például a bejárónő gondolata. Rosszul érezném magam, ha a pasim pénze magasabb életszínvonalat tenne alám, mint amekkorát magamnak meg tudok teremteni. Nekem ez nem biztonság, hanem függés. Nem tudnám elképzelni, hogy közös kasszán legyen bárkivel, akkor sem, ha egyszer majd tényleg kétkeresős háztartásban fogok élni, és nem fogjuk strigulázni, hogy ki fizette a legutóbbi villanyszámlát vagy mozit, és az vesz mindkettőnknek repjegyet, akinek a kártyáján éppen több van. Ezzel együtt biológiailag legszívesebben csukafejest ugranék a családalapításba. Még jó, hogy a körülmények miatt ez egyelőre nem aktuális, mert borzalmasan csinálnám. 

*Bár a Szigeten meglepő, spontán és nem reprezentatív megfigyelésünk az volt, hogy míg az együtt érkező barátok IQ-ja nem tér el 10 pontnál jobban, párok esetében ordító különbségek vannak. NC itt szerzett nagy gyakorlatot annak tapintatos közlésében, hogy "nejed őnagysága csak azért hagy rád mindent, mert úgysem veszed észre, ha a saját feje után megy, működni meg az fog, amit ő talál ki".
**Nem azok. De a szerencsétlen kis hülyéket is lehet szeretni, ha jó szagúak, selymesek és jól temperálnak.