Beküldte Raya deBonel -
Péntek reggel én olyan ideges voltam, hogy már fáradt se. Húztam az időt: véletlenül tudtam, hogy a Westend oldalában kint vannak Magnáék. Fülemben a "Róka Rudi just broke out" kezdetű örökbecsű klasszikussal odapenderültem a lányok elé:
- Sziasztok, gáz ilyenkor alkoholt inni?
Biztosra mentem.
Szeretett mákonyommal felvértezve átkommandóztam a Váci úton és felsorjáztam a harmadikra. A leonbergi előzetesen azt adta be nekem, hogy ő teljesen ki lesz ütve az előző, Fefével töltött este után*, ehhez képest próbált nem feltűnően leskelődni az ajtó üvegén keresztül. Kinyitottam, át se ölelt, meg se csókolt, tulajdonképpen azt szerette volna, ha eltűnök a balfenéken még egy fél órára, amíg felölti a Don Juanba oltott Jack Sparrow-identitását.
Mivel azt gondolom, hogy a blog mostani olvasótábora kellőképpen szűk és kedves is a szívemnek, megosztom veletek párkapcsolatunk intim, fotografikus részleteit.
A nappali küszöbe.
A lépcsőn ez az akadálypálya várt, válaszul arra a leheletfinom célzásomra, hogy a vitorlázáson kapott nyakláncomhoz nincsen fülbevalóm.
Tudomásom szerint ez úgy nézett ki, hogy a két hím beszabadult a Tescóba, és kihasználva Fefe bennfentes infóit rólam, bevásároltak a 21. századi Budapest legnyálasabb installációjához. Poharat, asszem, babonából nem fogok már venni, szép lassan összejön az illendő minimumkészlet, pedig még be se költöztem. De olyannyira, hogy hűtő se volt. A magával hozott rozé(!) habzóbort egy vödörbe hűtötte be, amely vödör később, az esküvő után más, dicstelenebb szerepre volt szánva (becsületemre legyen mondva, végül nem kellett, hú, de ez egy másik bejegyzés...).
Ja, és az ágyon egy "Bitch" feliratú szemmaszk várt...
De az egész még sokkal hangulatosabb volt élőben, egyáltalán egy töküres lakástól az is teljesítmény, hogy így tudott kinézni. Ja, és mindenhol gyümölcsök voltak, ami azért is volt előnyös, mert amilyen idő volt, a francnak volt kedve kimenni. Meg egyébként is.
Asszem, nagyon kell vigyáznom, hogy a biológia és a genetika kérlelhetetlen törvényeit mindig szem előtt tartsam**.
*Well, legjobb barátnőmet ismerve annak is örülhettem, ha egyáltalán egyedül találom a kedvest...
**Hiába tűnik jelenleg úgy, hogy kreativitás, elszántság, ráfordított idő és energia tekintetében a fasorban nem vagyok, a petéim mindig is versenyképesebbek lesznek a nagy mémpiacon, mint bármiféle hímivarsejt, és hát végső soron erre vezethető vissza minden, a pávák farkától az emberi udvarlási szokásokig.