Beküldte Raya deBonel -
A barát az, aki, ha megkérdezed tőle, hogy ugye felszedtél pár kilót, azt mondja, hogy á dehogy. A legjobb barát, aki azt mondja, hogy igen, egy tehén vagy pillanatnyilag. A J barát meg az, amelyik kérdés nélkül mondja, hogy igen, felszedtél, de milyen jól áll.
Ezzel a felütéssel ültünk be a Hadikba. Burzsuj környezetben lázadás: vörösbor és lasagne. Egy pohárkára csatlakozott hozzánk egy tangótanonc is, de közölte, hogy a tanára lefejelné, ha vörös rózsát venne a szájába.
Elfogyott egy üveg bor, aztán J úgy döntött, hogy kér egy kávét. Magába'.
- Belém? - kérdezte visszakézből a tüsihajú pincérsrác, majd a következő körben (mire abbahagytuk a röhögést), mesélt még néhány aranyköpést a vendégek szájából.
Volt például olyan, aki meleg tejjel kérte volna a shake-et, jég nélkül, a cappuccinót meg tojáshab nélkül, de a csúcs akkor is a "pajoros-ricottás lasagne" volt. Ennek örömére J. rögvest meg is jegyezte, hogy a körömlakkom színe őt pont erre a kajára emlékezteti... amikor kijön a túloldalon. Vulgáris tud lenni ez a pasi, amikor iszik.
Mentségére legyen mondva, a kultúra iránti igénye is megnő, és gavallérosan az első olyan filmre vitt el, aminek a címénél megnyikkantam (pont egy ilyen funkciót próbáltam a hétvégén megalkotni first_answer néven), és ez pechjére az Anna Karenina volt. Csak arra bírtam közben gondolni, hogy micsoda hülye tyúk, nem veszi észre, hogy a férfi persze el akarja csábítani, az a dolga, nem az, hogy törődjön vele, de észnél lenni a nőnek kell.
Ma pedig a jelen blogot futtató szervez után lett még egy gyerekünk a J-vel, ezúttal egy laptop, aminek az elődjét szállította motoron úgy, ahogy a Cool túrában a bundáskenyeret melegítik, felejtette majdnem ott, és felejtette ténylegesen ott. Én nem vagyok egy beleérző anya, képtelen vagyok úgy lelkesedni a gigabájtokért, mint a J, aki úgy mutogatja nekem a 8 processzor teljesítménygörbéjét, mint más a ballagási fotókat. De azért ez egy egymást kölcsönösen segítő és támogató kapcsolat.