Szívküldi óra

A karácsonyi zsákmány legnagyobb falatja Szívküldi, a pulzusóra. Ma mentem vele először futni (?). 

Arról tudtam, hogy a SajátZónás edzés elején inkább totyogásra számítsak, aztán ahogy javul az állóképességem, egyre gyorsabban hagy majd futni ugyanabban a pulzustartományban. A zóna belövése viszonylag fájdalommentes volt, az utca végén már tudtam, hogy 109-140 közé vagyok zárva. Persze folyamatosan 135-140 között pendliztem, és ha túlléptem, csipogni kezdett. Sokan voltak kint, így felmérhettem olyan pulzusnövelő tényezőket is, mint emberek/állatok megpillantása, bizonyos férfiakra gondolás, eszembe jutó angol mondatok vagy novellaötletek. 

A sebességemről annyit, hogy nagyjából a testemet vihettem előre, a lábamat néha jelzésértékűen lepottyantva. Eddig a piros lámpánál futottam ilyen tempóval. Ahhoz képest, hogy viszonylag edzettnek tartom magam, és a végén már 5:22-es kilométerátlaggal futkároztam napi 50-60 percet hóban, emelkedőn, náthásan is, kellemes volt. Még jó, hogy annyi zsírt zabáltam az elmúlt két napban, hogy van mit égetni.