Beküldte Raya deBonel -
Nem akarok hamis reményeket kelteni az olvasókban, hogy egy központi, ámde előnyös fekvésű helyen, kandallópárkányos, kovácsoltvas székes lakásomban héderezhetnek majd a piros kanapémon, de hazajövet az immoweben megláttam egy lakást, és azt mondtam, hajdihó. Nem sűrűn csinálok ilyet, de rögtön felhívtam a tulajt, kicsit feszítettem a húrt azzal, hogy a fél hetes végső határidő után akartam látogatást végezni, de beadta a derekát, úgyhogy holnap megyek. Szurkoljatok, hogy beleszeressek!
Ízléses, felújított, tágas (70 m2), külön hálószobás (tükrös szekrények, párkány az ágy fölött), az étkező és a konyha között félmagas pult, pont, mint Uncsitesónál, vörös-fehér berendezési tárgyak (pont, mint a szőnyegeim), sütő ÉS mosógép, a hirdetésben külön kiemelve a belső biciklitároló, és még az ára is jó lenne. Ráadásul szeptembertől kiadó. Túl szép, hogy igaz legyen?
Alma kivételével úgy szoktam gyümölcsöt választani, hogy legyen rajta egy kis hiba. Egy száraz kis barna kanyar a narancs héján, egy karcolás a barackon, egy gödör a dinnyén. Mert ha látom a hibáját, akkor rejtett hibája már nem lehet, így a logikátlan énem. Vagy már nem ráz meg annyira, kontráz a logikám. Ennek a lakásnak az a hibája, hogy földszinti. Még nem tudom, hogy ez megakadályozza-e az egyelőre elkerülhetetlennek tűnő beleszeretést, vagy lesz-e annyi eszem, hogy megálljt parancsoljak. Kell egyáltalán? Mi a baj a földszinttel? Otthon se aludtam nyitott ablaknál, mert utcára nézett a szobám, sőt, lehúztam a redőnyt. Vagy a hangszigetelés a gond? Titi direkt úgy keresett lakást, hogy ne lakjanak fölötte. Ahol most vagyok, ott még két szint van, és mindig csak az alattunk lakókat hallom. Szóval hogyvanez?