Beküldte Raya deBonel -
Szeretem a munkámat, és az eddigi visszajelzések alapján még jól is csinálom.
Szerdán és csütörtökön a helyettes tolmácsot helyettesítettem a Decléor vállalat alapítójának magyarországi látogatása alkalmából. Nagyon kedves, 70 éves néni, a bőre tényleg gyönyörű, de biztos nem csak az aromaterápia teszi: azért ahhoz több kell, hogy egy félnapos prezentáció után felrohanjon a Boscolo hotelből a Várba, aztán visszafelé az Erzsébet hídon át a Váci utcába, másnap délelőtt pedig az Andrássy úton végi a Hősök teréig, körbe a Városligetben, majd vissza a Vajdahunyadvárba.
Azért egy pillanatra előjött belőle az a hajlíthatatlan vasakarat és zsarnokság, ami nélkül nem lehet vezetni egy nagy céget: amikor rájött, hogy elfelejtette elhozni az előadását franciául, és egy 5 csillagos szállodában nem lehetett módot találni rá, hogy kinyomtassuk, nekem próbált a szememre hányni. Itt szerintem gyakorlatlanul reagáltam, mert azon túl, hogy közöltem: nekem ki van jegyzetelve, magyarul el tudom mondani, a többi meg nem az én dolgom, elrohantam és megoldottam a helyzetet.
A másik nehézség a négyszemközti interjúknál jött elő: tanultuk is, hogy a felek ilyenkor ösztönösen a tolmácsnak beszélnek, mert hogy az érti. Miközben ugye az lenne a cél, hogy rólam elfeledkezzenek. Erre vannak praktikák (szemmel vezetés a másik felé, például), de azért elég ciki, hogy a néni a kezemet is megfogja, úgy magyaráz, én meg a füzetet vagy a riportert bámulom. Szóval ezek még a gyakorlatlanságomnak tudhatók be, de egyébként kifejezetten elégedettek voltak velem.
Én voltam a legjobban meglepve, hogy a "VIP" rendezvényre (ahova gondolom törzsvásárlókat hívtak meg) kozmetikusok és tanító nénik jöttek, akik áldoznak ezekre az igen borsos árú cuccokra. Egy darabig feszengtek, de aztán rábuktak az ingyen pezsgőre meg a sajtos-szőlős falatkákra, és kérdezgetni kezdték a nénit. Hogy mit ajánl májfoltra, táskákra, karikákra, ráncokra, kamaszoknak, dohányosoknak...
Tudom én, hogy a szépség illúzió, a szépségipar pedig kétszeresen az, de ez a néhány hölgy őszintén hitt benne, és el is hiszem, hogy így használ. Persze van hozzá egy rituálé: minden "szérumot" a tenyerünkben fel kell melegíteni, aztán megszimatolni, és utána meghatározott mozdulatokkal felvinni. Törődni magunkkal, nyújtózni, lélegezni: nagyon divatos jelszavak, de ha valaki 40 éve hirdeti, akkor lehet benne valami.
Szabadidőmben lenyúltam a nénit néhány sminktippre: kiderült, hogy a Pupa-rúzsokat nagyon szereti, de nem márkahű, és ő is tud a szemszínek szerint különböző L'Oréal szemspirálokról (imádom). Ajánlotta a lila spirált, amit "nem mindenki tud hordani", de nekem milyen jól állna.
Lehetett masszíroztatni arcot és kezet, és úgy örültem, hogy még a tanító néni is átszellemülten, kisimulva állt fel! Egy másik lány, aki tombolán nyerte az extra kezelést, homlokráncolva, pirulva, feszengve ült le, én meg, annak örvén, hogy készenlétben állok, ha fordítani kell, figyeltem, hogyan lazul el, simul ki az arca, nyílik ki mogyoróbarna szeme.
Fáber tanár úr egyik nagy aranymondása, hogy a tolmács kicsit pszichológus is, és most nagyon át tudtam ezt érezni. Jönnek a nők, sebezhető kis álmaikkal, negyven-ötven-hatvanéves szépségükkel, múltjukkal az arcukon, és kérnek egy kis gyengédséget, illúziót... Törékeny dolog ez, nem lehet légkalapáccsal nekiesni a tolmácsolásának sem. Élveztem, fárasztó volt, de jó. Még a végén kiderül, hogy tudok franciául.
És a legjobb, hogy a végén kaptam egy kb. olyan értékű csomagot, mint amennyit fizetnek az egész munkáért, és tényleg mindennek isteni illata van. És egyforma kitűzőnk van Görög Zitával.