Beküldte Raya deBonel -
Jóanyámtól kaptam a hírt (http://inforadio.hu/hir/sport/hir-307025), pedig állítólag a híradóban is benne volt.
Igazából nem esik jól erre gondolni. Életemben két embert gyűlöltem, (átmenetileg) ő volt az egyik. Májátültetésre várt, amikor meghalt. A másik deli(n)kvens még él, sőt. Csak épp cukorbeteg lett, és a legtöbb osztályát le kellett adnia (minket persze nem, hol lenne akkor az univerzum fekete humora). Szóval kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez a hír nekem most nem mindegy.
Nem fogok könnyes hangulatú visszaemlékezést írni. Azért hagytam abba a vívást, mert összevesztem vele. Egy időre átigazoltam a BVSC-be, de aztán rájöttem, hogy sehol máshol nem lesz olyan, mint a Flessben volt. Ott nem kellett végigjárni az egy év lábmunka-fél év szúrópárna stílusú szamárlétrát,
Nem bírtam a tekintélyelvű vezetőket, ezért ő üdítő kivétel volt. Vele lehetett poénkodni. Ő is megeresztett olyanokat, hogy 13 évesen csak néztem (iskolázásnál szavajárása volt, hogy "húsz centi benned van", vagyis nyújtsam ki a kezem, aztán egyszer visszamondtam neki, mire ő: "Szeretnéd?").
Veszettül vezetett (ha két kamion között fékcsikorgás hallottunk, tudtuk, hogy ő az). Körültekintő sofőr volt: a piros lámpát csak akkor tartotta érvényesnek, ha se rendőr, se keresztirányú forgalom nem tapasztalható.
A legtöbb párbajtőredző (bár lehet, hogy ez a tőrözőkre és a kardozókra is igaz) izgága, tenyérbemászó figura, és semmivel nem lehet befogni a száját. Ezalól ő sem volt kivétel. A végén az tette be a kaput, hogy egy versenyen folyamatosan dumált a pást mellett (bezzeg amikor ötödszörre kerültem össze Plásztánnal, és végre lett volna esélyem megverni, konkrétan azon múlt, hogy ugrás közben szúrtam meg vagy már utána, szóval akkor az én edzőm nem volt sehol, hogy üvöltsön értem, Plásztáné, aki mellesleg az apja volt, nyilván kiharcolta a maga igazát), hiába kértem, hogy ne tegye, aztán mikor emiatt elvesztettem az asszót, elmondott mindennek, elkényeztetett, (ez még nem lett volna válóok, de) buta tyúknak nevezett. Na, ott és akkor nekem vége volt. Mensás még nem lehettem, de önérzetem már volt.
Hálás vagyok neki azért, mert ahogy én hozzáállok a dolgokhoz, semmilyen más módszerhez nem lett volna elég kitartásom, hogy megtanuljak vívni. Haraggal váltunk el, de azóta ez nyilván elmúlt. Azért ezt én sem akartam.