Első ízben

Első ízben jelentkezik a BCsD az újfészekből. Jó, hogy ma ilyen szép idő volt, különben még szomorúbb lettem volna. Szerencsére Jóanyám nem volt otthon, nem került sor könnyes búcsúra meg effélékre, de azért így is épp elég nehéz volt. Azon kevesek közé tartozom, akik huszonévesen nagyon szívesen laknak az anyjukkal, és ha nem hívná őket egy még sürgetőbb erő (azaz, hogy a pasival is jó lenne együtt élni), dehogy mozdulnának onnan. Egy fuvarral elhoztam mindenemet. Egy élet, belezsúfolva a Gyöngy rakterébe. Itt vagyok, hoztam magam. Egészen lakásszerű már a kégli, holnap ágyat is veszünk, és esélyesek vagyunk a Vaterán egy hideghab matracra, úgyhogy fingers crossed jövő hét péntekig, amikor is újabb családtaggal bővülünk. Fotók garantáltak.