Beküldte Raya deBonel -
Azért lejegyzek egypár jó élményt is.
Legutóbb épp a Pannóniába tántorogtam, és úgy sikerült a rengeteg cuccommal beékelődnöm a trolin egy hátizsák alá, hogy komolyan hezitálni kezdtem, ugyan leszálljak-e eredeti tervemnek megfelelően, vagy várjak jobb időkre. A kérdést az a kedves, középkorú úr döntötte el, aki a szemközti ülésről a kezét nyújtotta és kisegített...
Múlt pénteken pedig kocsival araszoltam a Hungárián, és az előttem döcögő Swift hátsó ülésén egy kislány hajlandó volt észrevenni, hogy észrevettem. Gyöngysor kis fogaival rám mosolygott, és integetett. Vagy tíz percen át együtt utaztunk.