Beküldte Raya deBonel -
Tegnapra a mother-in-law-to-be-m olyan készre rittyentette Savaria-öltözékünket, hogy miután négy párizsi kapcsot felvarrtam, megmutattam magam a szomszéd néninek ("Szép ez a ruha, na de a kiscsaj se kutya, akárkire nem lehetne ilyet varrni"), alig két órát tudtam az aljnak használt hálóingben szundikálni, mire Nofráé is kész lett.
Az eredménytől a szakértő tesztközönség (anyák) el volt ájulva. Bővebb info és fényképek Savaria után.
Utána elkocsikáztunk a Megyeri hídhoz. Átmentünk. Lestünk. Semmi. Vissza. Hmm. Fondorlatos kerülővel megálltunk a szántóföld szélén, és a Szamuráj nyújtotta biztonságot magunk mögött hagyva nyakunkba vettük a szántóföldet. Néhány gaz véremet vette. Páran dudáltak, nekik beszóltam: "Mi van, nem láttál még fehér embert tükröt keresni?" Hihetetlen, ez is csak Nofra lehet: megtaláltuk. Persze pofával lefelé, mint Murphy vajas kenyere, nehogy a kocsiból észre lehessen venni. Párom diadalmasan visszaszerelte, majd örvendezett, hogy végre domború tükre van.