Törvényszéki héjak

Megint fordítok! A Pannoniásoknak tetszett a rákos-kagylós próbafordításom, kaptam egy hosszabbat. (Pedig nem volt sok önbizalmam, még a szemét ESET is folyton azzal csúfolódik, hogy "általános fordítási hiba".) Kövér emberek hisztiznek benne sokat.

Én már a múltkor is elámultam, mi mindent tudnak a szinkronszínészek, na de amióta tegnap megnéztem a Törvényszéki héjákat (a 80-as évek végén hozhatták be Magyarországra), azóta értem, miért is nevezték aranykornak azt, amikor két-három hétig kakecolhattak egy kilencven perces filmmel, lehetett lektorálni a szöveget és próbálni felvétel előtt. Tökéletes, természetes, korhű, életszerű szövegek, precíz kiejtés, tehetség alapján választott magyarhangok... a film egyszer nézhető, de a szinkronon élvezkedtem.

Amúgy rájöttem, egyáltalán nem hátrány és nem öli meg a műélvezetet (legfeljebb nézőtársaimét...) a "szakmai ártalom", vagyis hogy minden hibát kiszúrok. A múltkor, a Transformersben a "jordánok" jöttek támadni. Pedig Speier Dávid csinálta.