Beküldte Raya deBonel -
Megint háborúsat álmodtam. Ezek általában az előkészületekről szólnak, vagyis tetszőleges mennyiségű ismerősömmel bevesszük magunkat egy romos épületbe, ott irdatlan kuplerájban szerteszét hagyjuk a fegyvereket, aztán lejtős ösvénnyel szintkülönbségeket hidalunk át és vezényszavakat kiabálunk, miközben próbáljuk megtalálni a saját eszközeinket. És mindig sok a matrac.
Most erasmusosok is jelen voltak, például Alice, de hazám kultúrájába történt erős beágyazódásomat mutatja, hogy mind magyarul beszéltek (még álmomban is furcsálltam, hogy hogyan és főleg miért tanulták meg ilyen gyorsan). Ezúttal a nyílvesszőimet nem találtam, pedig élénk rózsaszínűek voltak, két darab. Nofra kiabált, hogy teljesen mindegy, melyik kié, csak szedjük már össze, de én nem hallgattam rá: hiszen mi értelme volt kiosztani azt a két szépet, ha aztán elhányom? Ellenség most se jött.