ZP

Már két hete divatba jött, hogy azok, akik másnap kilencig nem kell, hogy megjelenjenek a munkahelyükön, zárásig a ZP-ben buliznak KR után (épp eszembe jutott az is, hogy milyen bennfentesen is tudunk beszélni, például: "ma nem SM lesz, mert nem jön az NLB..."). Két hete épp a szúnyogokkal vívtam vérre menő harcot kishazánk keleti felében, egy hete meghalt Lord és beültünk a Gödörbe, ahol is egy kupica Sambucától bealudtam, de tegnap végre mi is csatlakoztunk! Igaz, csak negyed 2-ig, mert Nofra nem tartozik a fent említett szerencsés kategóriába, és mert megint sikerült magas sarkúban mennem.

Épp jókor érkeztünk: fél 11 és 11 között olcsóbb volt a gin-tonic, mint a kóla. NLB keltette a hangulatot, mellette ciki nem táncolni. Nem zavarta még az sem, hogy újdonsült rajongói egytől egyig a gyerekei lehetnének (leszámítva azt a vágott szemű srácot).

A kis tánctéren rock ment, azokat minden szűkgatyás ismerte, csak én nem. A színpadnál viszont latin számok voltak, Smash Mouth, meg a Rádió 1-ből ismert slágerek (Békáné csak nézett, hogy mik ezek, volt, amit én se tudtam). Később elismételték az összes kistáncteres dalt, így a Highway to hellt kétszer ugráltam végig.

Volt egy csaj, aki a pasijával volt, a mostanában menő számokra úgy táncolt, mintha koreográfiát követne. Szerencsétlen srác mehet, amerre lát, a barátnője most akkor is körül fogja sétálni, ha a fene fenét eszik. Az It's my life alatt a csaj unott arccal vonszolta le kedvesét a parkettről. Ezt nem tanították az MTV-ben!

Páran egy munkanéven cyber szirtakinak nevezett táncot roptak: négy ütem, kibicsaklít, bebicsaklít, keresztbe ugrik, satöbbi.

Aztán eleredt az eső. Az apraja elmenekült, csak mi maradtunk, esőtáncosok, kitárt karral forogtunk és visítoztunk a lila égboltra, közben bőrig áztunk. Mariann mezítláb volt, NLB és én megváltunk az ingünktől. Forrt a levegő.

A Jóbarátok zenéjére búcsúztunk. Jaj, mondom, milyen giccsesen fog kinézni a blogomban. Csak hát a hitelesség...