Mivan, tehát mivan? 07.19.

Egy keskeny csíkon letörlöm a port szegény, elhagyatott blogomról és bepillantást engedek napjaimba.

Amint hazajöttem Zamárdiból, várt egy fordítás, amire csak akkor jöttem rá, mekkora, amikor tegnap csak tankolni, ebédelni és zuhanyozni álltam fel előle, és még mindig nincs kész.

A héten láttam egy filmet (Másnaposok), aminek a stáblista volt a legjobb része. Az is főleg azért, mert rájöttem, hogy az Erasmus olyan katalizátor, ami az egyszerű részegségből is a GHD-hez hasonló, önmagunkból kifordult állapotot hoz létre.

Fél óra múlva indulok vízitúrázni, és tíz perce azt is tudom, hogy sátrazni fogunk.

A nap hőstette, hogy Jóanyámmal kettesben bekötöttük maradék kutyánk száját, rátuszkoltuk egy deszkára, felszállítottuk a teraszra, fejbekólintottuk egy asztallábbal, de végül sikerült nap- szél- és automatalocsolás-védett helyre juttatni. Kicit öreg szegen. Kérhetek szurkolást neki is?

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio